Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Péter: Diákéletmód Nagykőrösön a kiegyezés előtt

szerűen az adatok hiánya miaitt. Az 1852-es évszám kiválasztása azonban elvi kérdés. Ekkortól fogva a diáfcéletmódot az iskolai törvényektől függetlenedni 'láthatjuk. Áz 1852-es és 1861 őszéig érvényben volt törvények ugyanis már sokkal közelebb állnak a mai iskolai rendtartásokhoz, mint a korábbiak, bár az azokhoz való kötődésük kétségtelen. A XIX. század utolsó harmadában pedig a törvények már nem is Nagykőrösön készülteik, hanem egyházkerületi határozatok, illetve országos rendéletek voltaik. Mindennél fontosabb azonban, hogy az Organisations Entwurf hatására, a már 1852 előtt is gyökeresen átalakult iskolában, s még lényegesebben átalakult országos politikai helyzetben, a diákéletmódot a törvényeknél lényegibben határozták meg a lehetőségek és a feltételek. A közbül eső 1861—62-d törvények megalkotásakor, az autonómia visszanyerésének örvendező egyháztanács retrográd lépéssel

40 a régi törvényekkel próbált új eletet teremteni, de ez csupán elvi jelentőségű nekirugaszkodás volt, a diákóletmód a megváltoztathatatlanul bejárandó út szerint alakult tovább.

41 Mielőtt azonban belemerülnénk a törvények taglalásába, két fontos fejlődési szakasz megkülönböztetésére kell fordítani figyelmünket. A határkő 1741. Ettől az évtől kezdve ugyanis mind a mai napig állandó rektorok, majd tanárok tanítják az ifjúságot. Korábban „az anyaisfcolakból, Débreczenfoől, vagy Sárospatakról academica proimotiora jött, s egy vagy íkét évig itt működő rektorok"

42 tanítottak. A különbség a kétféle megoldás között, bár ezt aligha tudjuk érzékeltetni, bizonyára nem volt lényegtelen. Az állandó és megújuló, s viszonylag fiatal embereken keresztül megvalósuló kapcsolat az anyaiiskolákkal bizonyára más szellemet hozott, mint amilyet a tíz-húsz évig itt helyben rektorkodók teremteni tudtak. Meggondolandó azonban, hogy milyen eredményeket ért el az az itt rektorkodó voltaképpeni diák, aki tovább akart állni, s ehhez a helybeli egyház anyagi segítségére volt szüksége. A kívánatos megalázkodást jól szemlélteti Váji Mihály 1680-ból fennmaradt kérvénye.

43 A feltétlenül érvényesülő függő viszonyra jó példa az is, hogy Polgári György, aki 1678-ban volt körösi rektor, a már Miarburgban 1682-ben készített „Disputatio Geometrica Solennis" című értekezését is — többek közt — a nagykőrösi tanácsnak ajánlotta.

44 Egj^ébként ennek az 1741-gyel végződő korszaknak a kezdetét nem tudjuk pontosan. ÁDÁM G. 1632-re teszi, mivel azon évtől ismerjük a tógátus diákok névsorát, vagy 1645-re, mert attól fogva tudjuk, hogy kik tanítottak ebben az iskolában.

45 Az előzőekből, a mi szempontunkból, az a fontos, hogy tógátus, tehát nagyobb diákok biztosan 1632-től voltak a nagykőrösi iskolában, s az általában külföldi képzést is nyert állandó rektorok pedig 1741-től. Az iskolai társadalmat szabályozó törvények sorában, a már megismert s bizonytalan keltezésű, de mindenképpen legkorábbi Extractus után az elsők az 1693-^ban megújított, tehát előttünk ismeretlenekre épülő törvények.

46 A második ismert keltezésű törvény 1701-ből való.

47 A következő pedig 1725-foői.

48 Ezeket a törvényeket rendre kiegészítések követték, majd 1792-ben egy teljesebb törvénygyűjtemény, mely számunkra különösen érdekes lévén benne megtalálható a diákság teljes napirendje.

49 Ismét némely változások következtek 1793-ban, majd 1803-ban újabb teljes törvénykönyvet alkot az iskolaszék,

50 amelyekhez csatlakoznak majd 1828-ban már az egyházkerületi gimnáziumi instruktor regulái.

51 Az utolsó, még külön figyelemre méltó törvények 1846-ban készülitek. Ezek valójában azért érdekesek, mert a bentlakásos intézmény megszűnését jelzik, 306