Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Péter: Diákéletmód Nagykőrösön a kiegyezés előtt

védelmezőként is fellépett. Szigorúan büntette ugyanis a diákok ellen vétőket.

26 Maguk a diákok is leginkább pénzbüntetést fizettek vétkeikért, de szokásos büntetés volt a testi fenyítés, az elzárás és végső esetben a kiosapás. A későbbi törvényekből ugyan részletesebben is megismerhető a hajdani nagykőrösi diákok életrendje és életmódja, de az alaphelyzet már itt előttünk áll. Az életmód lényege az elkülönülés és célja a tanulás. A városbéliektől, illetve mindenki mástól való elkülönülést szolgálta a bentlakás, az előírás szerinti ruházat, továbbá számos szokás tiltása és a lehetőség szerinti közös fellépés a világ előtt. S bár nem tiltották, csak korlátozták az egyéni vendégségbe járást, a városban való forgolódást, az élet lényegét a világ előtt valóban a közös szereplés adta. Erre bőségesen is nyílott alkalom. Minden jel arra vall, hogy a törvényekkel szabályozott életmód a diákság státusának hangsúlyozását szolgálta. Ugyanakkor vétségnek számított minden, ami szembekerült a diákstátus előírásaival és eszményeivei. Ez annyira fontos volt, hogy a belső élet szabályai legalább olyan szigorúak voltak, mint a világ előtt láthatóéi. Gondoljunk például a latin nyelv kötelező használatára, vagy a házon belüli tisztasági és magatartási szabályokra. A dokumentumok alapján vázlatosan bemutatott, XVII. században ezt a rendet és felfogást nyilvánvalóan hagyományok is ébren tartották. A helyi hagyomány nyomában 1580-nal régebbi időre vissza nem mehetünk. Ez volt az az év, amikor ÄDÄM Gerzson—JOÓ Imre szerint Szilvásújfalvi (Anderko) Imre nagykőrösi rektor volt.

27 Szilvásújfalvi Imrétől, ha nem is ebből az évből, hanem 1597-Jből ismerünk egy kis könyvecskét, mely pedagógiai elveit foglalja össze,

28 de végső soron ebből is csak az derül ki a mi szempontunkból, hogy „Az iskoláinkba befogadottak pedig kötelesek törvények alatt élni".

29 Megkockáztatható az az állítás, hogy a törvénykezés azért volt mélyen átélt szükséglete a protestáns iskoláknak, mert pontosan ugyanazt az elkülönülési szándékot tükrözte, amely a reformáció egyik lényege is volt. A protestantizmuson belül pedig különösen fontos ez valamennyi, s kiemelten a kálvini változat számára,

30 hiszen a meghatározottság, az élet és az elvek pontos körülírása kézzelfogható jele lehetett a tanbeli krízisekből való kilábolásnak.

31 Nem véletlen tehát, hogy a legkorábbi zsinatok is fontosnak tartották az iskolai élet szabályozását. Az 1567-es debreceni zsinat szerint például „ ... jámbor szorgalmat, hűséget, engedelmességet kíván a szentlélek a tanítóktól és hallgatóktól, továbbá mérsékletet, szerénységet az erkölcsben, viseletben, ruházatban és öltözetben. A palotás katonai szokásokat, ruházatot, viseletet, a fej túlságos megnyírásával együtt, kárhoztatja a szentírás... Azért a ruházatban és nyiratkozásban a tisztes középszerre vigyázzanak, ne legyenek két homlokúak, mint a szörnyek, mert ezekért feddődzik meg az Isten igéje. A tanulni nem akaró tanítványokat pedig, akik mindig kószálnak, helyöket szerte változtatják, folyvást új tanítókat keresnek, az iskolai munkát és gyakorlatokat folytatni nem bírják, a szent beszédeket is az Űrnapokon nem hallgatják s gyakorlatul leírni nem akarják, könyveik nincsenek, kik mindent a dobzódásra, részegeskedésre fordítanak, s nem is avégett tanulnak, hogy az Istennek és egyháznak kedvére legyenek vagy szolgáljanak: az illyeket az egyházból kivettetendőknek nyilvánítjuk és az egyházi jótéteményekre méltatlannak ítéljük."

32 A kiindulási alap a törvényalkotáshoz tehát a szentírás volt. Ámde a Biblia (és a németországi minták) alapján még csak elvek és törvények születhetnek, s nem életmód. Fölmerül tehát az a probléma, hogy miként válik a törvény életmóddá, és mennyire lesz a törvény az életmód tükre. A megoldást azonban éppen az 304