Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Péter: Diákéletmód Nagykőrösön a kiegyezés előtt

valamely jeles naphoz kapcsolódott, s igen gyakran volt jutalma a diákok bizonyos szolgáltatásainak. Tehát például 1631-ben diákfeladait volt a harangozás.

17 Rendszeresen ismétlődő tennivalója volt a diákoknak az ünnepeket kísérő éneklés.

18 Kántálásra adott alkálimat a XVII. százaidban húsvét, pünkösd, karácsony, továbbá Szent György napja, valamint a bíróválasztás, az iskolarektor beiktatása, sőt még a birkanyírás (?) ds.

19 Éppen a kántálásra vonatkozó adatokból tudható meg, hogy az iskolai társadalom öregdiákokra, diákokra és mendikánsokra, vagyis szolgadiákokra tagolódott, sőt gyakran esik szó megajándékozott gyermekekről ds, akikben a legalsó osztályú iskolásokat sejthetjük.

20 A támogatás nem kizárólagosan pénzbem volt. Például 1679-ben „két nadrágnak, egy dolmánynak való posztót" ad a város a diákoknak.

21 Természetes, hogy a diákok szolgálatai nem szorítkoztak az ünnepekre, csakhogy ezekről nem a számadáskönyvek tudósítanak. Viszont érdemes megemlíteni azt a számadáskönyvi adatot, melyből kiderül, hogy a diákok padokban ültek az iskolában.

22 E néhány adat felvillantása után térjünk vissza a már említett Extractushoz. A legfontosabb tudnivaló, e törvény érvényessége idején, vagyis a XVII. sz. második felében az, hogy az iskola bentlakásos intézmény volt, élén a rektor állt, szervezetének alapja a coetus volt, s ennek megfelelően a diákok önkormányzattal is rendelkeztek. Vezetőjük a senior és a conitrascrifoa volt, akiket az iskola polgárai választottak meg. Választás útján elnyert tisztsége volt a kántoroknak és éneklő társaiknak is. Minthogy a törvényben szó esik a büntetés alatt állók őrizetéről, őröknek is kellett lenniük a közösségiben. Jelesebb alkalmakkor, például valamilyen ítélet kihirdetésekor, vagy egy diák távozásakor a közösségnek gyűlést kellett tartania. A közösség tagjává egyébként eskütétellel válhatott a diák. A diákok napja templomba menéssel kezdődött, ami azonban hétköznap csak a nagyobbaknak volt kötelező.

23 A tanítás délelőtt 10 óráig tarthatott, hiszen ekkor már temetésre kellett vonulni. A délutáni temetések 14 órakor kezdődtek. Az ebédet — közben — a diákok együtt költötték el. A későbbi törvények alapján sejthetjük, hogy az Extractus idején is volt délutáni .tanítás. A vacsora ismét közös volt, s a nap esti könyörgéssel ért véget. Magával a tanulással kapcsolatban két dolgot érdemes észrevennünk. Az egyik az, hogy a diákoknak a latinságra kijelölt helyeken valóban latinul kellett egymással beszélgetniük, tehát még étkezés közben is. A másik fontos körülmény az, hogy a tanulás fontos eszköze volt a vita, a colatio.

24 A törvény pontosan szabályozza ennek menetét is. Amiként szabályozza a belső élet rendjét a tiltásokkal. Tilos volt például részegeskedni, kártyázni, pipázni, szemetelni, káromkodni, s általában illetlenkedni, s nem előírásosan öltözködni. De például bizonyos körülmények között (nyilván a rossz ivóvízre való tekintettel) bort lehetett inni, még vendégeskedés tartásakor is, viszont a bort mindenképpen a város kocsmájából kellett hozatni. Nemcsak a vendégeskedés tölthette ki a szabad időt, hanem a játék is, de csak labdával és tekével, fegyverrel nem. Fegyverük azonban lehetett a diákoknak, de azokat egy közös raktárban kellett tartani. A fegyverviselésnek volt értelme, hiszen tudunk arról, hogy szükség esetén tanár és diák (történetesen egy szolgadiák) fegyverrel védte a várost.

25 Nyilván mégis hétköznapibb, de ugyancsák a várossal szembeni kötelezettsége volt a diákoknak a tűzoltás, melyről „illedelmesen" kellett visszatérni. A temetéseknél, istentiszteleteknél nélkülözhetetlen, a tüzet oltó és várost védő diákokkal szemben a város nemcsak adományozóként, hanem 303