Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

ben előbb Kecskeméten, Kalocsán, Cegléden, Kőrösön, majd Vácon jelennek meg. Legkorábbi adatunk Vácon élt görögről 17244>ől ered. Két év múlva Görögi György és Ország István néven találhatók az összeírásban. Tabánban lakik 1734-ben Paprika János rác kereskedő házában „Görög Jánosnak nevezett" személy, aki 24 Ft-t fizet a püspöki védelemért.

135 A váci görögök 1733-ban kereskedői társulatot alakítanak és pecsétet készíttetnek.

136 1736-tól ismerjük a harmincöt év alatt beköltöző görögök eredetét, családi állapotát, kereskedői tevékenységét. Legtöbbjük Albániából került ide, Szipiska város gyakori égése miatt — mint említik —, nagyon szerencsétlen helynek bizonyult, azért hagyták el. Igazi oka inkább a török nagy fokú zsarolása volt, mellyel a várost sújtotta.

137 Hazánkba érkezésük után nem mindig Vác volt az első és végső megtelepedési helyük. Mancsuka Demeter 1727-ben előbb Belgrádba, majd öt év után onnan Pestre költözött, s csak 1740-től telepedett le Vácon. Pap másként Kojóka Tamás 9 éves kora óta élt „őfelsége tartományában", időnként hazatért, azonban feleségét, gyermekét, családja többi tagját végül kihozta Törökországból, s 1736-tól Vácon kereskedett testvérével együtt. Bendela Tamás szintén Macedóniából, Moszkopol városból származott, fiával és leányával 1744 óta élt Vácon. A fentieken ikívül 1770-ig Vácon állandóan megtelepülök: Peczka György, Koza János, Mucsó Mátyás, Kojoka János, Tolóján Tamás, Bendela Demeter, Arvanit János, ifj. Tolóján János, Peleky Tódor és Koza György. A század közepétől rajtuk kívül váci görög kereskedők: Halász, Kozma, Viszikovics, Demetrius, Dologén, Alexander, Adoni, Arbanaszi, Ábrahám nevűek. Ezek részben kihaltak, továbbköltöztek vagy visszatértek Macedóniába.

138 A váci görögök tehát még a század első felében jöttek Magyarországra. Az 1760—70-es években azonban tömegesen áramlottak be a török kegyetlen bánásmódja miatt, tudva, hogy nálunk jobb megélhetésre találnak. Amíg pl. Kecskeméten 1737-ben 11 görög kereskedő élt, számuk 1769-re 89-re emelkedett. Legtöbbjük Macedónia tartomány Kosane és Saleszta helységéből származott. Szentendrén 1770-ben a 14 görög család békésen megfér a szerbeikkel.

139 Eredetükről szólva, alábbiakban tevékenységükről mondunk el egyet s mást... Jogaikat és kötelezettségeiket a városban Althann püspök 1749. május 5-én kiadott szabadalomlevele tartalmazza. Kötelezi őket, hogy a várost illő áron, szükséges árucikkekkel ellássák. Ígéretet kapnak; vásárok kivételével a városban idegenek nem árulhatnak. Saját vallásukat azonban sem nyíltan, sem titokban nem gyakorolhatják közösségben.

140 Migazzi püspök szabadalomlevele még részletesebben rendelkezik felőlük, négy társulatot, illetve csoportot engedélyez számukra. A szabadalomlevél megállapítja a vásárokban felállításra kerülő sátraik rendjét.

141 A váci görögök közt anyagi lehetőségeik szerint voltak, akik kicsiben, mások nagyban kereskedtek. A kis szatócsboltokban lehetett kapni szalonnát, sót, vásznat, dohányt, fűszereket, sőt az ABC-s könyvtől a puskaporig minden megtalálható, amint azt bizonyítja a Pest megyei görög boltok 1737-ben készült leltára.

142 Kereskedelmi kapcsolataik az egész országot behálózták; Buda, Gyöngyös, Kecskemét, Győr, Pozsony, Balassagyarmat, Eger görög kereskedőivel álltak rendszeres kapcsolatban. Kereskedelmi társulatba, Companiába tömörültek. Hazánkban ők voltak a merkantilizmus iletéteményezői. Nagyban foglalkoztak 28