Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Asztalos István: Oskolatanítók a Galga mentén

— őrletés a malomban — 1 rénes forint tandíj — stóla: 25 kr, illetve 50 kr. Látjuk tehát, hogy a javadalmazásban egyfajta rendszer érvényesült. Mindenhol a párbér 0,5 kila búza és 25 !kr volt; a tandíj, továbbá a stóla is mindenhol ugyanannyi. A föld is nagyjából hasonló, csupán a széles határú Túrán és Boldogon adtak többet. A további járandóságokban kisebb eltérések mutatkoznak, ez összefügghetett a lakosság számával, teherbíró képességével. Előfordult, hogy egy-egy helyen bizonyos tételek (világító anyag, őrletési jog, vaj) hiányoztak. Ez nem biztos, hogy ténylegesen hiányzott a járandóságból, lehetséges, hogy csak kimaradt a felsorolásból. Tekintettel a hiányos lélekszámú adatokra, a következő megállapítást tehetjük: a közel azonos népességű Galga menti falvak t. k. tanítóinak a javadalma nagyjából megegyezett, viszont a több lakót számláló (több párbér) Túrán és Galgahévizen nagyobb, a kis gyülekezetű Vácegresen és Váckisújfalun lényegesen kevesebb lehetett. Felmerül a kérdés: ez a javadalom mire volt elég, mennyit ért, más foglalkozású emberek jövedelméhez miképpen viszonyult. Néhány évtizeddel régebbi adat áll rendelkezésünkre a Galga vidékéről. A Podmaniczky-uradalom gazdasági számadáskönyvéből tudjuk, hogy 1728-ban az építkezéseknél dolgozó pallérnak 70, a segédnek 50 dénárt (35, ileltve 25 kr) fizettek naponta.

87 Ám 1729-ben már csak 60 dénárt adtak a pallérnak.

88 1730-ban a női segédmunkásnak 10 dénár/nap, a férfinak 12—15 dénár/nap a bére.

89 Tételezzük fel, hogy évente 200 napot dolgozhattak, akkor a pallér 60, a női napszámos 10, a férfi 14 rénesi forintot keresett esztendőnként. A Podmaniczkyak szakácsának évi bére 25 Ft és — feltehetően — teljes ellátás. Hasing kertész konvenciója 1732ben 10 Ft, kenyérnek 17 kila búza (7 q), 2 akó sör (90 liter), 1 pint vaj (1,41), leguminákból (borsó, bab, lencse) egy-egy negyed {valószínűleg font), egy hizlalni való ártány, 1 pár új csizma és egy pár fejelés. Ugyancsak innen tudjuk, hogy akkor egy mente 3 forint, amiként a dolmány is.

90 A fenti összehasonlítás ugyan nem pontos, mert a pénzviszonyok változhattak, azért persze sok eltérés a két évtized alatt nem (történt a bér- és értékviszonyok között, amiből egyértelműen Ikiviláglik, hogy a tanítók fizetése a más foglalkozásúak béréhez viszonyítva lényegesen több volt. Mondhatnánk: tükrözte az iskolai végzettségből és az adott településen betöltött szerepéből származó — akkor igen lényeges — társadalmi különbséget. Összehasonlítás céljából a Jászságban ugyanebben az időben a következő javadalmakat találjuk: Jászapátiban minden iskolába járó gyermek után a szülők egy-egy véka (1 véka = 0,5 kila, vagy pozsonyi mérő, tehát 21 kg) búzát adtak; a város 15 rénesi forintot, szalonna helyett 2 Ft, továbbá 4 icce vaj, 2 szekér tűzifa és 50 font hús még a járandóság. Jászberényben 40 Ft, 100 font hús, 8 font faggyú, 30 font só, 1 öl fa, 15 kila búza.

91 Az adatokat közlő nem tüntette fel, hogy az illető pedagógus csak tanított, vagy ezért a bérért kántori szolgálatot is teljesített. A XVIII. század vége felé a római katolikus tanítók fizetése a következő :

92 Püspökhatvan — Bagyal József tanító jövedelme 1789-ben 171 Ft 5 kr; Verség — Kiss András tanító fizetése 1789-^ben 160 Ft 30 kr; Bag — 1781—82-ben 65 Ft 28 !kr pénzben és 51 Ft 55 kr terményben, ez összesen: 116 Ft 83 kr; Aszód (Bag filiája) 1781—82-ben 15 Ft 75 kr pénzben, 16 Ft terményben, öszszesen: 31 Ft 75 kr; 268