Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Asztalos István: Oskolatanítók a Galga mentén

dalomban több adatot találunk a Nyugat- és Észak-Magyarország falvaiban működő tanítók, tanárok XVII. századi javadalmazásáról.

74 A XVIII. századra vonatkozóan ezek az adatok megszaparodtak. Mindezekből kitűnik, hogy a tanítók javadalma többféle szolgáltatásból tevődött össze. Általánosan jellemző, hogy a falu tanítóját a község, az adott egyház, illetve a település lakói tartották el. A tanításért a községtől pénzfizetést, a tanulóktól tandíjat (legtöbbször pénzben) kaptak. Ebből a járandóságból megélni nehezen, sok esetben egyáltalán nem lehetett. Ezt egészítette ki a kántori szolgálatért járó különféle javadalmazás (földhasználat, termény, élelem stb.), ami a fizetés nagyobb hányadát alkotta.

75 A javadalom terményekből álló része az adott falu földrajzi elhelyezkedése, vagyis a vidék terményféleségeinek, állatállományának függvényeként vátozott. A Jászságban pl. — ahol a nagy legelőkön számos lábasjószág legelészett — a tanítói javadalomban évente 50—60 kg hús is szerepelt, az erdők hiánya miatt tűzifa viszont alig.

76 A XVIII. század közepén még nagy erdőkkel övezett Túrán viszont 7 öl tűzifát biztosítottak, ám húst egy dekát sem, mert a rideg állattartással a Galga-vidéken ebben az időben már nem foglalkoztak, viszont az istállóban tartott állatok ellátására 4 kocsi szénát is adott az egyház a tanítónak.

77 Ezek a kiragadott példák bizonyítják, hogy ahány község, ahány egyház és iskola, megannyi javadalmazási forma. Éppen ezért az alábbiakban minden Galga menti község tanítói javadalmazásával különkülön foglalkozunk. Mielőtt erre rátérnénk, egy nagyon fontos tényezőre szeretnénk a figyelmet felhívni. A falvakban működő, különböző vallások egyházait a falu lakossága tartotta el. Ennek több évszázad alatt kialakult, de azért mégis állandóan változó, módosuló rendszere szerint a község lakóinak kellett eltartani a falu papját, a tanítóját (aki egyben kántor is), biztosítani a kisebb tisztségeket betöltők (curator, harangozó-egyházfi, sírásó-temetőgondnok stb.) részfizetését, a templom fenntartását, működését, a temető gondozását stb. Természetesen minél nagyobb az adott egyházközség, gyülekezet, annál többet tudtak ezekre a célokra fordítani. Ahol egy faluban több vallás létezett, vagy maga a település alacsony lélekszámú, ott bizony kevesebb jutott papnak, tanítónak, harangozónak. Látni fogjuk, hogy a Galga-vidéken is milyen jelentós különbségek alakultaik ki. így tehát már az elején szeretnénk rögzíteni, hogy a tanítók javadalmazása között igen nagy eltérések voltak, mely körülmény vagyoni különbségekhez, rétegződéshez vezetett. Léteztek tehát jó, zsíros kántortanítói állások és bizony a megélhetést is alig biztosító stallumok. A XVIII. század közepén, az 1746-ban lefolytatott canonica visitatio adatai tudósítanak bennünket a Galga menti római katolikus iskolamesterek javadalmáról :

78 Püspökhatvan A tanító Vladár Jakab (1741—1746). A néhány év múlva itt tanító (talán éppen Vladárt követő) Szabó Pál (1752—1753) kántortanító és jegyző egy személyben. Feltehető tehát, hogy Vladár is jegyzősködött, ami természetesen még további jövedelmet jelentett számára. Javadalom: 6 kilás föld — páronként 0,5 kila búza és 25 kr — fél szalonna 264