Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Asztalos István: Oskolatanítók a Galga mentén

hogy kit alkalmaznak. A döntés előtt kikérték a helyi földesúr véleményét is. Általában a jobban éneklőre és orgonáiéra adták a voksot, mert a kántorság élvezte az elsőbbséget. Ritkán fordult elő, hogy a protekció döntött, ez is csak akkor, ha a jelölt egyébként is alkalmasnak bizonyult. Több esetben a papnak, iskolaszéknek, presbitériumnak, világi felügyelőnek (földesuraságnak), vagy éppen az egyházi főhatóságnak különbözött a véleménye. Ilyenkor a pillanatnyi erőviszonyok alakulása, a hatalmasabb döntése zárta le a vitáit. Jó példa erre a már említett Masztics János aszódi tanító esete, Domonyban pedig a hívek követelésére küldték el az éppen akkor alkalmazott, ám nekik nem tetsző római katolikus tanítót.

68 A tanítósegédek, segédtanítók kiválasztásánál a kántortanítónak a véleménye volt a meghatározó abban az esetben, ha a segítséget saját javadalmából ő fizette. Ez több esetben egyfajta ellentéthez vezetett a pap és a kántortanító között. Jó példa erre Bag, Szabó Márk plébános és Weiszfcopf Vendel kántortanító vitája. A konfliktus onnan eredt, hogy Weiszkopf olyan segédtanítót alkalmazott, aki — bár gyengének bizonyult — hajlandó volt 160,— Ft-ért, valamint teljes ellátásért az állást elfoglalni. A plébános i(egyben iskolaigazgató!) jobb munkaerőt szeretett volna, s bogy ilyent szerezzenek, követelte a 250,— Ft-os államilag előírt fizetés megadását. A kántortanító — akit ez anyagilag súlyosan érintett — olyan »hangulatot szított a lakosság között a plébános ellen, hogy az kénytelen volt meghátrálná.

69 A pályázó csak akkor mondhatta magáénak az állást, ha megkapta a meghívólevelet, híványlevelet. (II. sz. melléklet.) Ebben értesítették, hogy őt választották meg a hirdetett áMsra, egyben részletesen leírták a javadalmazását is A tanítót ez nem minden esetben elégítette ki, és ilyenkor megkezdődött az alkudozás. Persze csak akkor tehette ezt a jelölt, ha az egyház szorult helyzetben volt, vagy ha jó nevű, ismert pedagógus hírében állott. Ha sok jelölt közül választhaltott a meghívó, vagy ha nehezen tudott elhelyezkedni a tanító, akkor külön kérés, további jövedelem iránta kérelem nélkül elfogadta a 'meghívólevelet és igyekezett minél előbb az új áHomásihelyre költözni. A költözést általában az egyház fizette.

70 A tanítóválasztás a XIX. század végén már »meghatározott rend szerint történt. Egy ilyen szabályzatot adunk közre, amelyet a Bányai Evangélikus Egyházkerület jelentetett meg 1880-ban. (III. sz. melléklet.)

71 A TANÍTÓK JAVADALMAZÁSA A •Gálga-vidék iskoláiban a XVIII. században és a XIX. század nagyobb részében egy-egy tanító (tanított, akik egyben az adott egyház kántori (kántortanító), több esetben a falu jegyzői tisztségét is betöltötték. Egyes községekben (Túra, Boldog, Verség, Galgahéviz, Bag, Aszód) a tanulók számának megnövekedését követően, más esetben az idős kántortanító megsegítésére segédtanítókat fogadtak fel. Ezt az esetek nagyobb részében úgy oldották meg, hogy a kántortanító fizetését emelték, egyben az ő kötelességének tették meg részben a tanítósegéd eltartását.

72 Az 1868. évi XXXVIII. te, majd ezt követően több rendelet rögzítette a tanítók fizetésének minimumösszegét (kezdetben 300, majd 350 Ft), amit sok helyen (bár az iskolák az egyházak kezén maradtak), csak államsegély^hozzájárulással tudtak megadni.

73 Visszatérve az egy tanerős iskolák tanítóinak javadalmazására: a szakiro263