Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról
tőzsérek kegyetlen tréfáiba, amelyek hasonlóak a török kereskedőkkel Vácon elkövetettekhez. Ez a veszedelem a XVIII. században nem fenyegette többé a Vácon megjelenő kereskedőket. A vásárokat Virágvasárnap, Sarlós Boldogasszony nap táján, Gál napján és Karácsony előtti héten tartották. Előfordult ugyan 1732ben, Althann Frigyes püspök betiltotta a „sarlós", majd „virágvásár" megtartását. A vármegyének és Kancelláriának kellett közbelépni a jogos felháborodásban lázongó vásáros nép érdekében. A váci „virágvásár" 1788-ban a pesti vásárral egy hétben összeütközik, azért a város bírája az iparosokkal és kereskedőkkel megtárgyalva, előbbre kívánja tenni, virágvasárnap előtti csütörtökre, péntekre és szombatra, „hogy sem azok, kik kecskeméti vásáron lesznek, sem pedig azok, kik pesti vásárra szándékoznak, hátra maradást nem szenvednek". Kívánságukat jóváhagyásra az uradalommal közlik. 110 Egy-egy váci sokadalom alkalmával jóformán az egész országból megjelentek a kereskedők. Ide -érkeztek meg áruikkal nyugatról a görög kereskedők, majd a sarlósnapi váci vásárról a Lőrinc-napi kecskeméti vásárra mentek tovább. Azok, akik a vásár idején külföldön tartózkodtak árubeszerzésen, Vácra küldték legényeiket. 111 A tanács megállapítja a vásár szigorú rendjét. Első nap csak a helybelieknek szabad vásárolni, másnap pedig „a vásár kikiáltatik" a vidékieknek is. Ugyancsak szoros rendet követelt a sátorok elhelyezése, nehogy a jobb helyek birtoklásával valaki előnyös helyzetbe jusson. így állapítja meg a sátorrendet Migazzi püspök 1757-ben kelt szerződésében, melyet kiegészít négy év múlva azzal, hogy vásár alkalmával egy sátornál többet senki sem állíthat. 112 Pap Tamás váci görög kereskedő 1755-től az uradalomtól, a vármegye jóváhagyásával „minden görög előtt sátrát letehette, mivel közülük elsőnek telepedett meg a városban. Előtte Paprika Péter rác kereskedőnek volt ilyen joga a saját nációjából származókkal szemben. 113 Panasz azért többször előfordult az erőszakos helyfoglalás miatt. A gyöngyösi kalmárok panaszolják 1743-ban, hogy „Kalmár" Péter nagy és szokatlan helyen sátort vervén, ők a szokott helyükről kiszorulták. Érdekükben a tanács intézkedik. 114 1753-ban török kereskedők nyújtanak be panaszt a Helytartótanácshoz váci vaskereskedők ellen. Garalyi basa és Amizda panaszára válaszolnak a váci vaskereskedők és legényeik. Igazságot tesznek közöttük, s rajzos térképvázlaton örökítik meg sátorrendjüket. Egymás mellett verhetik fel sátraikat a görög és török kereskedők, mögöttük a két vaskereskedő 24—24 schuh területen, egymástól ЗУ2 schuh távolságra (1 schuh = 0,3 m). 115 A különféle sátrak után járó helypénz díja 1756-ban: nagy kalmársátraktól 70 dénár, pesti és budaiaktól 40 dénár, görög, török, arnó (= albán) magas sátraktól 75 dénár, vásáros sátraktól 40 dénár. A boltokban áruló zsidóktól és egyéb Duna mellett való boltoktól 20 dénár szedhető. A többi sátortól 28 2 /з dénár, viszont ha tulajdonosuk budai vagy pesti, akkor ennek csak a fele pénz jár: így a posztómérők, szoknyások, szűcsök, csizmadiák, szűrszabók, kalaposok, zubbonyosok, süvegesek, mézeskalácsosok, szíjgyártók, vékonyszabók, tímárok, üvegesek, komáromi asztalosok és mások. A kolompárosok, konyhasók, sütők, kávésok, főzök, tót vásáruló szekeresek, edényárusok, mivel nagyobb helyet foglalnak el, 40—50 dénárt fizetnek. A szappanyosok, puskaporosok, „tirolissek és materialisok" 40 dénárral tartoznak, az esztergályosok és könyvet áruló compactorok vagyis könyvkötők 25 dénárt fizetnek. 116 24
