Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Máté Bertalan: Adatok a ceglédi nagygazda-alkalmazottak javadalmazási viszonyaihoz a 19. században

gaszkodik személyükben hozzájuk, annál inkább az, hogy jórészt évente, vagy legalább kétévente mindegyiküket mással cseréli fel. A béreseknél is csak csekély számban találkozunk olyanokkal, akik kétszer is szerepelnek a feljegyzésekben, és csak egy esetben mutatható ki, hogy — feltehetőleg — apa és fia, mint ibères és kisbéres ugyanazon évben együtt áll be. A béresekre is áll az, hogy koruk, származási helyük nem ismert. Az öregbéres, héres, kisbéres terminológia használata — erre javadalmazási viszonyaiknál utaltunk — bizonytalan, sokszor esetlegesnek hat és távolról sem tűnik következetesnek. A dajkáról még kevesebb és szűkebb szavú bejegyzés található 2 főről, 2 egymást követő évből, így javadalmazásukra vonatkozóan elemző vizsgálat nem végezhető. Szolgálók alkalmazására vonatkozó adatokkal ezek után legközelebb a Dávid Sándor-féle számadási könyv lapjain találkozunk, mivel a többi vizsgált forrás az 1860-as években nem tesz róluk említést. Dávid Sándor 1862 és 1868 között folyamatosan, évente egy főt alkalmaz szolgálói minőségben.

57 1862-től 1865-ig, tehát négy éven keresztül ugyanaz a személy, Kovács Lídia szegődik el hozzá. 1866-ban őt arra az évre egy új lány, majd őt megint két évre egyazon személy, Kovács Rachel követi, azaz hét év alatt összesen három szolgáló fordul meg a Dámd-háznál. Az első négy év alatt (1862—1865) az alkalmazott lány pénzbére 12 és 20 o. é. Ft között alakult,

58 míg ruha járandósága, az esztendők során szánté semmit nem változott és a következőkből állt: két keszkenyő, két pár fehér ruha, ugyanennyi szakácskötény, egy-egy pár csizma, bakancs és kapca. Ehhez járult még egy-egy velez szoknya és lajbi és két alkalommal selyemkeszkenő. Minden évben kapott beálláskor 1—1 p. forint foglalót. Dávid Sándor feljegyezte azt is, hogy a bérből mikor mennyit vett ki Kovács Lídia, de csak 1865-ből tudunk arról, hogy borra, dohányra kért pénzt (minden bizonnyal az otthoniak számára), illetve, hogy gazdájától egy mérő árpát kapott, amiért bérét az 1 Ft 60 kr-val csökkentette. A következő két évben a szolgálók bére az előzőekénél jóval alacsonyabb és ruhával való ellátásuk is némileg szegényesebb lett,

59 míg 1868-ban újra a 3—4 évvel korábbi szintet érte el. Ebből az évből származik néhány olyan feljegyzés, amely az évi bér „felhasználására" utal.

60 Kovács Rúchel csizmavarrásra, ruhára, borra és egyéb meg nem nevezett célra vett ki béréből. Ezt csökkentette az a meg nem nevezett nagyságú öszszeg, amelyet Dávid Sándor egy elvesztett „ustor" miatt levont. Az adatok szerint a szolgálók ruhanemű-ellátása az 1860-as években az 1850-esekhez viszonyítva nemigen változott meg. A korábbiakhoz képest új vonása a szolgálók alkalmazásának az, hogy Dávid Sándor két vagy több éven át is ugyanezt a személyt fogadja fel. Az 1860-as években számos bejegyzés található a Dávid- és az Ágai-féle gazdasági feljegyzésekben, amelyek béresek felfogadásával kapcsolatosak.

61 1862-től (1864 kivételével) 1870-ig minden évben alkalmaznak 1—3 személyt, az esetek többségében 2 főt, béresi munkára.

62 Négy esetben a felfogadáskor a név után nem a béres vagy kisbéres meg236