Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Máté Bertalan: Adatok a ceglédi nagygazda-alkalmazottak javadalmazási viszonyaihoz a 19. században

jelölést, hanem a „szolga" kifejezést használják, de a juttatások, feladatok arra engednek következtetni, hogy az illető béresnek szegődött el. Azonos személy csak két esetben áll be hozzájuk két éven keresztül, a többiek csak egy-egy évre vállalják a szolgálatot. Minden esetben külön-külön személyenként kötik meg az egyezséget, még ha egyazon évben több személyt fogadnák is fel (6. kép). A bérek pénzösszegét „új", azaz osztrák értékű forintban fejezi ki a felfogadó, de ezt több esetben 2,5-del szorozva „bankóban" is megadja. (Az öszszehasonlítási lehetőség kedvéért ebben az esetben az ő gyakorlatát követjük mi is.) Előfordul azonban, hogy az időnként kikért pénzt — noha „bankó" szerepel a szerződésben — „új forintban", 100 krajcáros forintban számolják. A pénzbérek összege 20—40 „új" forint, illetve 50—100 bankó forint között van, egy esetben a felfogadott kisbéres egész bérét ruhában (?) határozza meg, azonban későbbi bejegyzések szerint készpénzt is juttat neki.

63 A legmagasabb pénzösszegért alkalmazott béresek juttatásai között szinte kivétel nélkül szerepel az, hogy két véka alá való kukoricaföldet, egy véka alá való kenderföldet és egy zsák krumpli alá való földet is kapnák. A legtöbb béres javadalmai közt a takarórész is szerepel. Marokszedő fogadásáról nyolc esetben szólnak az írások. Ebből hat esetben marokszedőről a felfogadó gazda gondoskodik, egy esetben a béres kötelessége a felfogadás, iilletve egy esetben a gazda a miarokszedő bérét a béres javadalmai közé tudja be.

64 A fenti időszakban alkalmazott 17 béres közül 10-en kapnak tűzrevalót, amelyet csak három esetben határoznak meg közelebbről. 1862-ben és 1870-ben 1—1 fő egy kocsi ganét, 1865-ben egy személy egy szekér iziket kap erre a célra, míg a többi nyolc esetben csak „egy kocsi tűzrevaló" megjelölés szerepel. A korábbi időszakhoz képest ebben az évtizedben a béreseknek javadalomként juttatott ruhafélék skálája meglepően beszűkült. Egy pár csizma, csizmafejelés, esetleg ködmön vagy még az sem volt az összes ilyen jellegű járandóságuk. Ez alól csak az egy kisbéres kivétel, aki — imint fentebb jeleztük — egész bérét ruhaneműekben kapta meg a szerződés első fogalmazása szerint.

65 Dávid Sándor 1869-re fogadta fel őt és az alábbiakat adta bére fejében: szűr, ködmön, kalap, egy pár új csizma, egy új kis lajbi. Előfordul egy esetben az is, hogy a béreseknek juttatott, amúgy is szerény ruhabéli holmi helyett pénzt ad a gazda.

66 Az alkalmazott személyek általában 1 Ft foglalót kaptak beállásukkor, majd apródonként kértek fci kisebb összegeket bérükből, amelyeknek hovafordításáról a feljegyzések általában nem szólnak. Megemlítik azonban néha a pénz ikivételének időpontját, ami a felhasználásra közvetve utal: pl. nyári, őszi vásárkor, újesztendő szombatján stb. Előfordul, hogy tudomásunkra jut a pénz felvételének célja is. Pl. szűrre, pálinkára, dohányra, házasságra, lakodalomra, csizmára, húsra vagy az, hogy a béres anyjának ad 2 forintot.

67 Egy-két esetben arra is fény derül, hogy a felfogadó gazda terményt juttat béresének és ennek árát a bérből levonja. (Pl. egy véka árpáért 4 Ft 80 kr-t, egy véka rozsért 1 Ft 30 kr-t).

68 Az évi bért csökkentette a. gazda, na a béres a munkából hiányzott. Egyi237