Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Máté Bertalan: Adatok a ceglédi nagygazda-alkalmazottak javadalmazási viszonyaihoz a 19. században

Azaz a 20 Ft bért .kapó „béres" javadalmai közt túlnyomórészt ruházat és termény szerepel. A 40 Ft összegért elszegődött „második béres" a ruhaneműek és ugyanannyi termény mellett két véka alá való földet, míg a 80 forintos bérű, szintén „béres"-nek nevezett személy a ruházaton kívül — ami majdnem azonos a többieknek juttatottal — már 4 vékás földterületet is kap évi munkája fejében, amelyhez takarórész juttatása is társul. 1855-ben az egy és az 1856-ban említett két öregbéres mellé egy fő (ugyanaz a személy) „kisbérest" is felfogadnak. Bére 7, illetve 6 forint, ami mellé szinte ugyanazon ruházat jár ,(szűr, illetve bunda és ködmön, csizma, derékszorító, kalap, „fehér ruhák"). Ezt egyegy kocsi trágya egészíti ki (4. kép).

44 1857-ben két „öregbérest" (alkalmaznak a gazdaságban, akik mellé két „kisbérest" is fogadnak.

45 Bérük összege különböző i(20, illetve 30 Ft), de az alacsonyabb pénz mellé Antso Mihály szűr és kalap helyett 21 fortintot, míg (társa a magasabb bérhez szinte azonos ruhaneműeket kap, természetben. Az 1858-ban „béres"-nek alkalmazott Koncz Sándor mellett „kisbéres"4cént találjuk Kontz Gergőt, minden bizonnyal apát és fiát, bár erre a feljegyző nem utal.

46 Évi bére 8 Ft és a neki kiadott ruhafélék sem különböznek az előző évben a kisbéres juttatásai között felsoroltaktól (bunda, csizma, fehér ruhák, kalap, ködmön, derékszorító). Feltehetőleg az 1850-^es évek bejegyzései már a „Csűr

gai család" harmadik generációjához tartozó B. M. Jánostól származnak, ö 1834-foen született, felesége az idősebb és a feljegyzéseket vezetni kezdő Csurgat Ferenc unokája, Csurgai Lídia. Nekik 1855 novemberében és 1857 júniusában született gyermekük.

47 Melléjük alkalmazhatta az 1856-ban és 1857 (?)чЬеп felfogadott dajkákat.

48 Mindkét dajka bére 10—10 Ft, amit egy-egy pár csizma, 1—1 fonatt pántlika, kötő, ing, keszkenők, illetve fehér ruha egészített ki. 1853 és 1859 között minden évben találkozunk a „Csurgai-féle" feljegyzésekben egy vagy — néhány esetben — két szolgáló alkalmazásával. Mivel két alkalommal a bejegyzés nem tartalmaz dátumot, illetve bizonytalan a felfogadás éve, ott vettük figyelembe az adatokat, ahová a szövegkörnyezet stb. alapján a legnagyobb valószínűséggel tartozhatnak. Az alkalmazott személyek közül egy főről valószínűsíthető, hogy néhány év különbséggel kétszer is a családnál szolgált, bár nem kizárt a puszta névrokonság sem. Ugyanez vonatkozik arra az évre, amikor két azonos vezetéknevű (testvérek?) lány áll a család szolgálatában.

49 A vizsgált időszakban a szolgálók pénzbére 20 és 45 forint között váltakozott, túlnyomórészt azonban 30, 35 és 45 forintos évi bért kaptak. Amíg 1853-ban a 20 forinthoz 2—2 fehér ruha, kötő „keszkenyő" és 1—1 pár csizma, topánka, egy ködmön és egy fonat pántlika tartozott, addig, 1859ben — amikor ugyanennyi volt a „szolgálóleány" bére, az csak egy pár új csizmával, 2—2 kötővel, illetve fehér ruhával és egy „vótmármádli velez szóknyá"val egészült ki.

50 1854-ben két szolgálót (Farkas Juditot és Farkas Máriát) alkalmaznak. Bérük 35, illetve 34 forint. Ruhaneműekben egyforma a javadalmazásuk: egy pár új csizma és topánka, posztó'kapca, egy, illetve két szakácskötény, 2—2 234