Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Máté Bertalan: Adatok a ceglédi nagygazda-alkalmazottak javadalmazási viszonyaihoz a 19. században

ményeladási árai között is van különbség egyazon, vagy egymást követő két évben. Nem ismerjük a termény iminőségét, a vétel célját /(élelem, vetőmag), és azt sem, hogy az évnek melyik szakában és milyen tétel(ek)ben került piacra az áru,

38 márpedig ezek nem elhanyagolható árbefolyásoló tényezők. Az 1860-as évek elejéig továbbra is csak a Csurgai-Ше feljegyzések tartalmaznalk béresekre, szolgálókra, és első alkalommal dajkákra vonatkozó adatokat. 1849-ben egy értékelhető (bejegyzés van csak, amely iminden valószínűség szerint „kisbéres" minőségben alkalmazott személy javadalmait tartalmazza

39 és lényegében a korábban már tárgyalt juttatásokkal egyezik meg. Ennél több öregbéres, második béres és kisbéres (már egyre több alkalommal ilyen megkülönböztető jelzőket használva) félfogadásáról adnak hírt a feljegyzés lapjai az 1850-es évekből. 1855-ben csupán egy, 1856-ban és 1857-ben ikét-ikét öregbéres egyidejű alkalmazásáról tudunk, imíg másokat nem említ a gazda.

40 (A személyek itt is különbözőek.) Pénzbérük 40 és 100 forint között változott, ötük közül hárman kapnak foglalót (5—5 Ft-ot, egy alkalommal összegszerűen nem jegyzi fel). Csizmát mindegyikük kap (hárman két-két, ketten egy-egy párat). Ugyanilyen arányban, de nem azonos személyek kapnak két-fcét vékás kukoricaföldet és egy-egy vékás kendermagföldet. A felsőruhák közül négyen ködmönt, egyikük pedig bundát kap, kalaphoz négyen még „2 pár fehér ruhá"-hoz csak egy, a legalacsonyabb pénzbért kapó béres jut. Egy „kotsi gané" mindegyiküket megilleti, míg egyheti szabadság kedvezményében csak a két — legmagasabb pénzösszeggel alkalmazott öregbéres részesül. Takiarórészben mindnyájukat részesíti az alkalmazó, egy személynél történik említés marokszedőröl, akit az aratáshoz a gazda fog adni. Az 1857-ben 100 Ft bérért felfogadott öregbéres feladatai között egynapi — közelebbről meg nem határozott célú — földhordás kötelezettsége is szerepel. Béres megjelöléssel 1858-ban egy főt, 1859-ben béres, illetve második béres jelzéssel három személyt alkalmaz a gazdaság. 1858-ban Koncz Sándor 35 forintot kap ugyan egy évre, de ezen kívül csak egy pár új csizma, egy „löts fejek való kané" a javadalma.

41 Az 1859-ben alkalmazott ibéresnek, illetve második béresnek nevezett személyek juttatásai igen változatos képet 'mutatnak és talán jogosan tételezhetjük fel, hogy a bejegyzéseiket tevő gazda nem következetes a rangsorbeli megkülönböztetésre szolgáló jelzők alkalmazásában. Két személyt béresnek nevez, de javadalmaik között komoly eltérések vannak. Egyikük 20, másikuk 80 forintért szegődik el. Az előbbi ehhez csak felsőruhákat (bunda, csizma, ködmön, kalap, derékszorító stb.) és 4—4 véka búza, illetve árpa mellett egy kocsi szalmát, míg az utóbbi a ködmön, kalap, derékszorító, új csizma, csizmafejelés mellett 3 vékás kukorica, egy vékás kendermagföldet is kap.

42 Terményhez, szalmához nem, de egy kocsi tűzre való trágyához jut. Szintén ebben az évben „második béres" megjelöléssel szerződtetett személy 40 forinton kívül egy vékás kukorica- és egy vékás kenderföldet, ruhát, csizmát, kalapot, ködmönt, derékszorítót, egy-egy ikocsi szalmát és trágyát és 8 véka „élőt" kap.

43 233