Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Máté Bertalan: Adatok a ceglédi nagygazda-alkalmazottak javadalmazási viszonyaihoz a 19. században

1842-ből nincs adatunk, 1843-ra azonban mással, ám (továbbra is csak egy személlyel köt Csurgai Ferenc szerződést béresi munkára. Mind a pénzbeli, mind a természetbeni bér magasabb most, mint a korábbiakban.

34 A bér 30 Ft-ra emelkedik, az új béres Sepsi Mihály, egy véka alá való kendermagvetés lehetőségéhez ás jut, és ezen felül feléből két véka alá való kukoricaföldet is kap (3. kép). 1844-ben jelentős változásról adnak számot az évi bejegyzések.

35 Ebben az évben rnár öt bérest alkalmaznak a gazdaságban. Közülük korábban egy sem szerepélt a szerződtetett személyek között, és jelentős eltérések is vannak ia javadalmazásukban, noha csak egy esetben említ köztük a szerződés kisbérest, míg a többieket csak béresnek nevezi. Mivel egyik szerződést sem záradékolta a gazdasági bejegyzéseket végző személy azzal, hogy valami oknál fogva a felfogadott béres nem állt volna be, fel kell tételeznünk, hogy ténylegesen mind az ötüket alkalmazták egyszerre. A rangbéli különbség az 1., 2. és a 3—4-es számmal jelzett béresek, valamint a kisbéresnek felvett személy között szembetűnő (A táblázat). Az első kettőnek nemcsak a pénzbére áll közel egymáshoz, de csak ők jutnak — azonos mértékben — búza-, árpa-, kukorica- és kendermagvetés alá való földterülethez is. Ugyanakkor társaik javadalmazásában a fő hangsúly a ruhaneműekben van. 1845-ben már csak három béres felfogadásáról tartalmaz adatokat a Csurgai-íéle feljegyzés.

30 Igen jelentős a pénzbérek közti különbség, thisz míg egyikük 60, a másikuk már csak 20, a harmadik pedig csupán 10 Ft-^ot kap „bangóban". Mindegyiküknek juttat felfogadójuk 2—2 véka alá váló kukoricaföldet, de egy vékányi kendermagvetés csak az „öregbérest", a legmagasabb pénzbérért elszegődött Bugyi Istvánt illeti meg. ö kap egyedül — a forrásúikban most először, de egyébként ás ritkán előforduló — „egy heti szabadság"-ot, és takarórész is jár neki. A „szerződés mindhármuknak biztosítja tüzelés céljára az „egy kocsiderék gané"-t, de a ruhaneműeket illetően megint ligen változatos a kép. A legalacsonyabb bért kapó béres ruhát, kalapot, szűrt, ködmönt, csizmát, csizmafej elést, a közepes bérű egy pár fehér ruhát kap. Bugyi István az egy pár új csizma és egy pár csizma fejelésén kívül „bürge nadrág"-hoz is jut. A 20 Ft évi bérért elszegődött béres a ceglédi nyári vásárkor ós már egy alkalommal korábban is — összesen 5 Ft-ot kért ki ruhavételre, majd 6 forintot csizmavásárlásra és egy forintot zálogos holmijának kiváltására. Ha figyelembe vesszük, hogy ő 11 forintot költ ruházatra a 20 forintnyi béréből, és azt, hogy a legalacsonyabb bérű béres 10 Ft-ja mellett alsó- és felsőruhákat is javadalomként kapja, kettőjük jövedelmi viszonyai hasonlónak tűnnek. Ám a 10 forintnyi évi bérért (elszegődött béres — egyedül közülük — 5 véka búzát és 5 véka árpát is kap „szemű", ami — az anyagiakat tekintve is — az ő javára billenti a mérleget. Amíg 1835-ben a búza vékánként! ára 3 iFt, 1845-ben 5 Ft volt, az árpáé nagyjából ugyanezekben az időszakokban 2—3 Ft között alakult, a kukorica vékája 1, illetve 4 Ft, a zabé 1845-ben 2 Ft volt. Ezek az adatok annak a gazdaságnak a bevételi feljegyzéseiből származnak, amely a fentebb emlegetett béreseket alkalmazta.

37 Meg kell azonban jegyezni, hogy még ugyanennek a gazdaságnak a ter232