Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Dóka Klára: Az érdi parasztság a 18–19. században
feledésbe merült. A földesúr nem kötött velük új szerződést sem, így csak a szokás alapján szolgáltak. Éves pénzadójuk 1768-na már 450 Ft-ig emelkedett, bár a földesúr 50 Ft-ot időnként elengedett belőle. A házi szükségletekre adtak évenként 70 icce vajat, 12 ludat, 16 kacsáit, 100 tyúkot, 100 csirkét, 1700 db tojást. A jobbágyok elmondták a biztosoknak, hogy a község legfőbb benefíciuma a Duna folyó ; amely szállítási lehetőséget biztosít számukra, és a Dunán malmaik is vannak. A községi rét kb. 28 kaszást tesz ki, amelynek jobb fekvésű részéről évente 20 a rosszabbikról 8 szekér szénát lehet kaszálná. Száraz esztendőben azonban nem jutnak megfelelő szénához. 17684эап közös szántóföldek a községben nem voltaik. A jegyző számára évente kihasítottak 8 p. m.-t, amelyet a parasztok évente felszántottak és bevetettek. Korábban volt egyéb közös földjük is, azonban ezt az uraság a maga tábláihoz csatolta. A legelő rendkívül szűk volt. A földesúr sok juhot és szarvasmarhát tartott, amelyet az uradalom bérlői gondoztak, és ezek az állatok teljesen elfoglalták a község legelőjét. Az erdő a földesúr birtokában volt. Tűzifát az uraság engedélyével szerezhettek, de épületfát nem, és a fával kereskedni sem lehetett. Megtiltották a parasztoknak a nádasok használatát is. Szőlőhegyük volt, igen sok parcellával. A megtermelt bort Szent Mihálytól (szept, 29.) Szent Györgyig (ápr. 24.) árulhatták, tehát a földesúr a bor értékesítése terén kénytelen volt engedni az 1731-es urbáriumhoz képest. A községet néha természeti csapás is érte. A Duna olykor kiáradt, elöntötte a házakat, istállókat, elvitte a szénát. A földesúrnak teljesítendő robot ebben az időben még nem volt napra meghatározva. Ha az uraság kívánta, 2 vagy 4 marhával mentek számára dolgozni, de a munkaidőt nem rögzítették. Kilencedet ősidők óta adtak a termésből, a kerti vetemények után azonban nem adóztak. A telek nélküli, szegény lakosok nem tartoztak ilyen szolgáltatással. A parasztság az úrbérrendezés idején is megtartotta szabad költözködési jogát. Az 1768. évi új urbárium szerint az érdi jobbágytelkek nagyságát 2 p. m. beltelekben, 22 m. hold szántában, 12 kaszás rétben állapították meg. Ha a rétek terjedelme nem volt megfelelő, azt szántóval lehetett pótolni. Amenynyiben a meghatározottnál nagyobb területek voltak a jobbágyok birtokában, azt nem vették el tőlük, és hasonlóképpen megtarthatták az irtásokat is. A szőlők nagysága nem tartozott a jobbágytelekhez, a termelt bor árusítására továbbra is Szent Mihálytól Szent Györgyig volt lehetőség. Az egész telkes jobbágy évi 1 Ft cenzussal, kilenceddel, egyházi tiizeddel, 52 napi igás- vagy 104 nap gyalogrobottall tartozott, ezenkívül adott különféle ajándékokat is. A zsellérek évi 1 Ft-ot fizettek házuk és beltelkük után, és 18 nap kézirobotot teljesítettek. Azokat tekintették zselléreknek, akiknek házuk volt, de szántójuk nagysága nem érte el az Vs teleknek megfelelőt. A hazátlan zsellérek 18 nap gyalogrobottal tartoztak. A robotba az oda-vissza utat beszámították. A földesúrnak joga volt nagyobb dologidőben több napot igénybe venni, de úgy kellett beosztani a robotot, hogy a téli hónapokra is maradjon. Az urbárium lehetővé tette a robot pénzbeli megváltását is, de ha a jobbágyok nem kívánták, erre őket kényszeríteni nem lehetett. Az úrbérrendezés eredményeit összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a jobbágyok birtokába került földterület az előző időszakhoz képest megnövekedett. E növekedés abból származott, hogy a rendelkezés értelmében a jobbágytelekhez rétet is kellett adni, amit a szűkös határban szántóval pótoltak ki. Az egész 205
