Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Kocsis Gyula: Egy mezővárosi család gazdasági-társadalmi törekvései Cegléden (1730–1930)

jén a család ismeretlen okok miatt tönkrement. 1783-ban már csak 2

/s-ad telkük volt, 1794-re azonban ezt is elvesztették, házas zsellér sorba süllyedtek. János (J. V. lásd a 7. számú táblázatot) fia későn, 29 éves korában házasodott. Élete végéig zselilérsorbain élt, 2 lóval fuvarozgatott, 1 kapás (675 öl) szőlőt sikerült szereznie. Két élő fia volt, János (J. V. B. lásd a 8. számú táblázatot) molnárságot, Mihály (J. V. E. lásd a 7. számú táblázatot) csizmadiaimesterséget tanult. Mindketten az iparosok legszegényebb rétegéhez tartoztaík. Az 1851. évi jövedelemadó-bevallás összeírásában Mihály évi 60 forint, János évi 20 forint jövedelmét jegyezték fel. Ez kevesebb volt, mint egy tanyásbéres évi bére.

16 Mihály agglegény maradt, Jánosnak férfi leszármazottja nem maradt, így ez az ág, János ága a XIX. század második felében férfiágon kihalt. A közös ős, István korban következő, már második feleségétől származott fia Ferenc volt, aki 1756-ban született és 1786-ban, apja halálának évében vált önálló gazdává 2

/s-ad telken. Ekkor már 9 éve házas volt. A legkisebb fiú, az 1860-ban született Mihály maradt a szüleivel és ő örökölte apjának 6

/s-ad telkét. A (következőkben ezen lkét fiú és leszármazottainak gazdálkodását, birtoklástörténetét ismertetem. Ferenc (1756—1838) ágának gazdálkodását részletesebben megismerhetjük, mert: jobban dokumentált. Részben azért, mert ez az ág vezette a kéziratos gazdasági naplót, részben azért, mert — úgy tűnik — a XIX. század első felében aktívabb gazdasági tevékenységet folytatott. Ferencnek három fia volt: Ferenc (F. VI. lásd a 9. számú táblázatot), János (F. IX. lásd a 12. számú táblázatot) és István (F. X. lásd a ,13. számú táblázatot). István szűcsmesterséget tanult 32 forintért, apja házat vett neki, ezért az apai ingókból és ingatlanokból nem örökösödött, hanem apja végrendelete szerint testvérei 500 forinttal kifizették. Néhány nőnappal ezután tbc4>en meghalt. Ezer forint értékű ingóság (közte a félkész és kész munkáik), 300 Ft értékű ház és 1200 Ft értékű, feleségével közös szerzeményű szőlő maradt utána.

17 özvegye 1833-ban egy nagykőrösi szűcsmesiterhez ment férjhez. Fia, István szintén szűcsmesterséget tanult (mostohaapjánál Nagyikőrösön ?). 1851-ben Nagykőrösről nősült. A mesterséggel hamarosan felhagyott, apai örökségéből valószínűleg földet vásárolt, mert 1860-ban már földművesként említik. 1865ben újabb földdarabot, 3

/g-ad telekföld utáni legelőj árandóságot vásárolt.

18 Egy fia volt, István (F. X. С 2), aki értelmiségi pályára ment. 1877-ben már református igazgató-tanító volt, ugyanebben az évben feleségül vette kolléganőjét. Házasságuk, házasságkötésük után néhány évvel gyermektelenül halt meg. így a XIX. század végére ez az ágazat is kihalt.

19 I. Ferenc másik két fiával együtt maradt. 1813-ban házhelyet kért az uradalomtól, mert 2 feleséges fiával (az egyiknek ekkor már 3 gyermeke is volt) lakott együtt. Valószínűleg nem kaptak házhelyet, mert 1823-ban egy házat, 1825-ben pedig a mellette levő házhelyét vásárolták meg, 1830-ban építettek rá házat. 1831-ben végrendelkezett, ekkor adta át a gazdaságot fiainak. Fiai 1833-ban válakoztak meg, ekkor a bővített családi (háztartásban 14-en éltek. Az idős ember Ferenc (F. VI.) fiával élt, 1838-ban, 84 éves korában halt meg.

20 Idősebb Ferenc apjától, Istvántól két negyedfű tinót, egy lovat, egy tehenet és egy üszőt örökölt az egy fertály föld mellett (lásd a 9. számú táblát). 1786-tól 1814-ig ezen a földön (gazdálkodott, szőleje sem volt. 1815-ben két darab szőlőt is vásárolt 810 Ft-on, de vett egy fertály szántóföldet is. 1824-ig a szőlőterületet gyarapította, 4 kapás (2 paszta) szőleje voit. 1823-^ban — nagyon 146