Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Ilon Gábor: Adatok Vác zsidóságának életmódjához (19. sz.)
főpénztárba Polácsek Leopold az „Israelita Vendéglő" haszonbérlője. A káptalanváci „Arany Korona" vendéglő árendása előbb Lövi Bernát (1852) 410 Ftért, majd 1853. júniusától szeptember 3-ig Veisz Ferdinánd. Rövid bérlésének magyarázata, hogy a vendéglő leégett és a szerződését felbontják. 1854-től viszont ő a városi .serház haszonbérlője. 1855 J ben árverésen 800 pFt-ért hoszszabbíttatja meg szerződését. A következő évtől újabb 6 évre — szolgabírói engedéllyel — a kizárólagos jogokat is megszerzi. A tanács ezt kezdetben ellenezte, majd megbékélt. Nyilván jól vezette és fejlesztette a serházat, s ez a város pénztárát is gazdagította. Családi ügyei miatt 1858-ban elhagyta a várost, de továbbra is ő a bérlő. A vállalkozást távollétében felesége, Stefan József (nejével később a serház bérlői, 1862-ben már csődjüket tárgyalják) és Nepomuzcky Ignácz haszonbérlők vezetik. 1854 ellőtt a serházat Neuman Adolf bérelte. 102 „Aranykéz" néven vezet kisebb mérőt Lövy (Levi) Márk. 1862-ben — német nyelvű levélben — kocsmálitatási jogért folyamodik David Groszman a püspöki uradalomhoz. Évi 450 pFt-ot ajánl fel. 103 Neuman Izsák (Isac) (1850-től bérli az ikerváros mészárszékeit, mind a nyolcat. Mivel újpesti lakos, helyi megbízottja Fischer Károly. U8524>en már a püspökváci serház és — felsőbb rendelet ellenére — a káptalanváci serház is az ő bérleménye. A '60-as években már terménykereskedelemmel is nagyban foglalkozik, mint váci lakos. 104 A káptalanváci mészárszéket — Neumant követően — Schubert Lázár bérli 1852—64 között, közben megszerzi több püspökváci szék (bérleti jogát is. 105 Megjegyezzük, forrásaink azt sejtetik, hogy zsidók ezeket a kisebb királyi haszonvételeket 1848-tól bérlik Vácott. Püspökvácott 1848-ban kinyilvánítják: 1848—51-re — mivel keresztény bérlő nem jelentkezett — az alábbi feltételekkel is hajlandók a mészárszékek árverését lebonyolítani: „ ... vallás különbség nélkül.. .". 106 Erre pedig korábban sor sem kerülhetett. Tehát joggal állapíthatjuk meg, hogy az 1850-es évek elejétől a város serházai és mészárszékei zsidó kézre kerültek és nem egy vendéglővel is ők rendelkeztek. Mintegy monopolizálták — vagy ezt tehették volna — ezeket az ágazatokat, de idézett eseteink iis bizonyítják, sokszor egymás elten licitálták. Nem beszélhetünk tehát egy egységes és koncentrált, a városok polgárait vagy tanácsait veszélyeztető zsidó gazdasági „összeesküvésről", mint ahogy azt a kortársak vagy a későbbi antiszemita irodalom állította. Ennek ellenére a tanácsok és uradalmak megkülönböztetett figyelemmel — megszorításokkal — léptek fel időnként térhódításuk ellen. A kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódóan szeretnénk röviden foglalkozni a vásározással és az ebből fakadó konfliktusokkal. 1842-ben Deutsh Fülöp és társai kérik az uradalmat, hogy töröljék el a zsidók által fizetendő 20 kr helypénzt, amit keresztények nem fizetnek. A püspökváci tanács elutasítja kérelmüket. 107 Vác történetének legújabb feldolgzása nem említi, hogy vásárokon és piacokon hol árusíthatnák a zsidók! Forrásaink azonban irányt mutatóak. 1843. január 13-án határozták meg árusítási helyüket a „drótos tótékéval" együtt. Sátraikat a „Serház előtti térre, illetőleg a halpiacra állíthatták. 108 A mai városban ez a Szentháromság térrel azonosítható. Ez a város egyik centrális pontja, vagyis az Arad városában megtörtént kiszorításukhoz hasonló lesetről nem beszélhetünk. 109 Az 1845-ös heti piacok magas gabonaárainak okozóiként a „városba létező számtalan kereskedő s ugyan itt lappangó izraelita sensálok"-at (alkusz) jelölik meg. 18464>an megtiltják, hogy ott 10 óra előtt bárki gabonát vásároljon. A kihágót feljelentőnek is jutalmat ajánlanak. 1847-ben a zsidókon kívül a molnárokat is figyelmez90
