Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Ilon Gábor: Adatok Vác zsidóságának életmódjához (19. sz.)

1864 közötti időszakból 17 ilyen kereskedőre vonatkozóan találtunk adatokat. Közülük csak Freund (Freud) Samuel (Josef) példáját emeljük ki, amely a kapitalista vállalkozóvá fejlődés helyi útját rajzolja elénk. 1858. augusztusában kér engedélyt pálinkafőzésre Káptalanvácott. Ugyanebben az évben 150 aikó törkölyt vásárol a nógrádi dézsmaházból. A következő évben már megveszi a verőcei 58 akó, a berkenyéi bordézsmából származó 58 akó törkölyt. Négy ökörrel növeli állatállományát — valószínűleg — megnövekedett szállításai miatt. Ezekért 32Ó Ft-ot fizet a püspöki uradalomnak. 1860-ban egy 12 akós kazánt kap használatra. A kosdi és verőcei dézsmaházból 144 akó törkölyt vásárol fel, valamint vesz 370 zsák burgonyát a veresegyházi ispánságtól és ugyanoitt 69% akó borseprőt. 1861-ben — két alkalommal — összesen 288 ikg burgonyát vesz a püspöki uradalomtól moslék főzésére Cselőtéről, 116,25 akó borseprőt a váci kulcsárságtól. Több legényt alkalmaz, a pálinkafőző helyiséget bérli. 1862-ből 51 akó borseprő és 28 akó törköly felvásárlásáról tudunk. 1862. január 1-től — társávail — Reisz Adolffal az uradalmi pálinkamérési jog bérlője (őket megelőzően ezzel Kohn Gábor bírt) évi 3300 osztrák Ft-ért és cs. Ikir. aranyért. Ez a nem kis összeg azonban igen megterheli költségvetésüket, ezért 1863. január 16-án a haszonbérlet értékének mérséklését kérik az uradalmi kormányzótól. Indokuk: a sok „csempészkedő" pálinkamérő bevételeiket ikisebbíti. Ebben az évben egyik levele végére neve alá ezt írta: szeszgyáros. így kívánta önmagát megkülönböztetni más pálinkafőzőktől és kereskedőktől, egyúttal nyilván gyarapodó jövedelmét e kapitalista jellegű szóösszetétellel nevén nevezte. 1863ban azonban már a következőket vetette papírra: „az országos ínség minden üzletre, így az általaim gyakorolt szeszgyártásra is nyomasztó hatást gyakorol.. Z'

98 Viseletkereskedők: 1841-ben Istók Svarczkop (400 Ft-os évi haszonnál űzött) szalag- és csipkekereskedéséről tudunk. Jó minőségű ruhákat áruló zsidók ellen emelnek vádat (1844) a német és magyar szabók. Káptalanvácott volt rőfös kereskedése Brümmauer Farkasnak (1850), Bich Sigmondnak (1851) és pántlikakereskedése Ziller Móricznak (1858)." Ennek a kereskedői ágazatnak kíméletlen konkurenciaharcáról tanúskodik egy 1852. évi eset. A magyar és német szabók céhe kéri a püspökváci tanácstól, hogy Herman Dávidot, Deutsch Fülöpöt és Czilczel ülést (9, 6, 5 éve tartózkodnak ekkor már a városban) kötelezzék arra, hogy árujukat csak boltjaikban adhassák el. A vádlottak vallomásából tudjuk, hogy árujukat olcsóbban adják el mint céhes társaik, ráadásul már céhes szabó is vásárolt náluk magának és családjának. Nyilván a kedvezőbb árfekvés miatt. A tanács a céhek kérését elutasította, miivel a vádlottak tevékenységét a törvény nem tiltja és az Ipari Kamarának az adót is rendesen fizetik.

100 A nagyobb tőkeerővel és vállalkozói kedvvel rendelkezők — fentebb már említettünk néhányat — különböző, az uradalmakhoz vagy a városokhoz tartozó jelentős létesítményeket béreltek komoly összegekért. Országosan jellemző, hogy a zsidók a legkifizetődőbb tevékenységformákat — a törvényes szabályozás után — szívesen haszonbérbe vették, pálinka-, bor- és sermérés, valamint ezek előállítása, mészárszékek, vendéglők. Az uradalmi pálinkamérési jog bérlői 1860-ban Raizer Mózes és Grósz Farkas, másutt Grósz Móricz Angyal Manóval (240 Ft-ért). 1861—62-ben sikertelenül kísérli megszerezni ezt a jogot Steiner Jósef. Utóbbi évben 550 Ft-ot és egy aranyat ajánl. 1862-től 3 évre Reisz Adolf és Freud Jósef „uraknak" (a korszakban az első megkülönböztetés nélküli megszólítás!) adja ki a kormányzó ezt a bérleményt.

101 1832—40 között nyolc és fél év alatt 1560 Ft 33,3 kr-t fizet be az uradalmi 89