Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Ilon Gábor: Adatok Vác zsidóságának életmódjához (19. sz.)

zet 30. §) münden állampolgárnak engedélyezi a szabad kereskedési és ipari tevékenységet.

84 A püspöki uradalom már korán felismerte a házaló bőrkereskedők működésének fontosságát, érdekében állott védelmük. Ezért a magyar vargacéh folyamodását (1841) — kiutasításukat kérték —, elutasította. Ez esetben a céh és az uradalom érdekei ütköztek. Nem lehetett vitás a céh veresége. Itt nyilván nem a zsidók — mint bizonyos vallású személyek — védelme, hanem a gazdasági megfontolás volt perdöntő. Hasonló eseteiket ismerünk Nagykárolyból, Kőszegről és Szatmár megyéből.

85 Kereskedők és vállalkozók. Két eddig ismeretlen — sajnálatos módon az új Vác monográfia sem tartalmazza ezeket —, kereskedő-összeírást sikerült fellelnünk, amelyeket most közlünk. Az 1839. június 16-án készített „portékás és egyéb nemű zsidók" lajstroma 16 kereskedőről tudósít.

86 Az alábbi kereskedői típusokba sorolhatók: 6 alkusz, 5 portékás, 2 bőrös, egy ócskás és két közelebbről azonosíthatatlan. Az 1850. január 18-án összeírt 91 boltos — központi utasítás szerint — három osztályba sorolva. A II. és III. osztályban zsidókat is találunk. A 25 II. osztálybeli (boltbérük 37 Ft 30 Jkr) között: Cilzer Náthán, Reiser Jósef, Grósz Lipót, Hirschfeld Móricz és Lipót. A 66 III. osztálybeli (boltbérük 25 Ft) között: Grósz Dávid, Fankas és Izrael, Hirsfeld Izrael, Dajtsperger Dávid, Grósz Jakab, Saubmajer Samu, Steiner Samu, Izrael, Samu és Moizes.

87 Vagyis 16 kereskedővel az öszszes kereskedő 16,7%-át adják. Tehát a város lélekszámának 2,9%-át alkotó zsidóság a kereskedők számában 5,7-szeresen múlja felül a keresztény kereskedők számát. Ha viszont a belső fejlődésüket tekintjük — 11 év távlatában —, stagnálást tapasztalunk, hiszen a zsidó kereskedők létszáma mindkét öszszeíráskor 16. Ez a tendencia talán az 1840. XVIII. te. adta lehetőséggél — iparűzés szabadsága — magyarázható. A fenti két összeírást az alábbi szórványos utalásokkal kiegészíthetjük. 1841: Deutsch Fülöp, Deutsch Dávid (6 éve kereskedik itt), Veisz Emanuel (több éve), és Ziltzer L. Moritz tanult kereskedő, aki 14 évet töltött az ország első kereskedéseiben.

88 1843: Raizer Jósef, Grósz Márton és Farkas.

89 1848: Zilczer Herman (az óbudai elöljáróság tagja).

90 1851: Fülöp, Engel Emanuel (vagy Manó) — 1852-ben zsibárus — és Sehuller Jósef.

91 1854: Sonnenfeld Benjamin újpesti kereskedő. Az 1850. évi összeírásban szereplő Hirschfeld Izrael boltjának ingóságait 1864-ben árverezteti. Veisz Márton ez évben szerez engedélyt vegyeskereskedés működtetésére.

92 A legegyszerűbb kereskedőtípust a házalók képviselik. A XVIII. század első felétől a nagybirtok termékeit közvetítik a gazdasági központok felé.

93 Városunkban is megtaláljuk képviselőit. Számtalan példából csak egy káptalanváci engedélyt kérők listáját idézzük: Zuckerberg Leopold (azonos a fent említett optikussal), Friedman Alajos, Valdman Simon, Stekler Bernát, Schönfeld Bernát, Steiner Jósef.

94 Lővy Dávid fakereskedő 1850-ben telepedett le a püspöki városban. 1864ben Vaisz Móritz is ezt a tevékenységet folytatta.

95 Egyik felvevőpiaca Buda. Bőrkereskedők: Hantuch Ábrahám és Hirschfeld Leopold 1841), Löbl Ábrahám, Trenka József (1848), Hirschfeld Izrael és társa Steiner Izrael (1850). Pápa József (1853—55), Reizer Jósef (háza van Káptalanvácott, vagyona 1854ben 2000 Ft-tal volt megterhelve). 1861-ben 143 Ft-os váltót perel.

96 Terménykereskedők: Herschler Leopold (1844) gyapjúval, gabonával és másfélékkel (vagyona: 3—4000 Ft), Hirschfeld Lipót (egyúttal bőrkereskedő) felvásárlási zónájába az uradalom alpári iispánsága is beletartozik. Rosenberg Jakab zab és búza felvásárlásairól tudunk.

97 Nyersanyag és készalkohol kereskedők: az 1840— 88