Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Ilon Gábor: A Szob–Gregersen-kerti szkíta kori temetőrészlet

Tarsolyzáróink („orsógombok") a szkíta kori leletanyagban nem túlságosan gyakori példányok lehetnek. Az 1. sírnál a 4. sz. alatt leírt tarsolyzáróhoz (I. t. 3.) hasonló került elő: Csönge 1. házából (Ha D2), Pilismarót-szobi rév (Ha C2—Di) gödörházából, Vaszar-Várospuszta dűlői telepről (Ha C), Velemből, Vámosmikola 16. sírjából, valamint a hetényi 40—A hamvasztásos sírból. Utóbbi csak annyiban hasonlít, hogy ott is tölcsérszerű, majd hengeres a lyuk, díszítése már eltérő. Az 1. sír 3. sz. alatt leírt tarsolyzárójához hasonló ismeretes Beremend 2. sírjából.

60 Kék üveggyöngyeink (I. t. 4.) párhuzamai az alábbi lelőhelyekről említhetők: Vámosmikola-Istvánmajor 16. női csontvázas sír,

61 Szentes-Vekerztig 98. és 114. női csontvázas sírok,

62 Hetény 16—

В csontvázas és 131—A csontvázas sírokból,

63 Madár 27. hamvasztásos sír.

64 Az üveggyöngyök egyébként a szkíta kori sírokban már szokványos mellékletként jelentkeznek. Barna pasztagyöngyeink cikkcakk díszítéssel (II. t. 1.). A díszítésmódot Botytyán Ä.

65 a szkíta etnikumhoz köti. Csak a következő lelőhelyekre utalunk: Szentes-Vekerzug 64. urnasír

66 (ebben a temetőben ez a lelettípus ritka!), Hetény 33—A és 24—

В csontvázas sírok,

67 Madár 27. hamvasztásos sír.

68 A borostyángyöngyök (I. t. 6.) a kor szinte minden temetőjében megtalálhatók, általánosan elterjedt mellékletek. Az üveg- és borostyángyöngyök déli hatásról, észak—déli kereskedelemről tanúskodnak. A korai vaskorban már nem számítanak unikális mellékletnek. Az 5. sírból származó két vas lándzsacsúcs (III. t. 2—3.) eredetileg azonos méretű lehetett (az egyiknek köpűje töredékes). Élesen kiképzett gerince — mostani állapotában — egyiknek sincs, ami — Patay P. szerint

60 — az alföldi szkítaságra vallana. A Szentes-vekerzugi temetőben

70 lelt lándzsacsúcsokhoz nem hasonlítanak, azok hangsúlyozott gerinccel rendelkeznek. Hasonló darabokat csak a Dunántúl területéről idézhetünk: Vaszar, Kismezei major, Boba és Csönge 1. tumulus.

71 A 3. sír bronz karperece sajnos elveszett. A feltételezett vaskést (II. t. 3.) erősen töredékes volta miatt kell kizárnunk vizsgálódásunk köréből. Az 5. sírból származó vasspirálisok (III. t. 4—6.) funkciója meghatározhatatlan. Esetleg vékony fapálca végét (végeit?) erősíthették. Ezt bizonyítani látszik az egyik spirál lezárása és a másik darabon levő bütyök. Az 1. sírból származó bögrének (I. t. 1.) és a 4. sír bögréjének (II. t. 2.), valamint az 5. sír három bögréjének fő jellemzői a következők: kettős kónikus test éles hasvonallal, magasra húzott szalagfül, a perem kihajló, erősebben vagy kevésbé hangsúlyozottan kiképzett talp. Ezt a típust a régebbi, de az újabb kutatás is a szkíta kor jellegzetes edényének tartja.

72 Korongolt, függesztőlyukas, behúzott peremű íáZunk (V. t. 1.) párhuzamait Michalovcéről, Vámosmikola 26. sírjából és Tápiószele 28—29. birituális sírjaiból említhetjük.

73 Az utóbbi darabon azonban két sorban több átfúrás van. Tökéletes mása ismeretes viszont a madari temető 34. hamvasztásos sírjából, méreteikben is szinte teljesen megegyeznek.

74 Az érintő háromszögekben kannelúrázott urna (II. t. 4. a—e.) a keleti hallstatti kultúra jellegzetes edénye — На С—D-re keltezhető. Ha D-re keltezhető lelőhelyei a hetényi 26—A és 108—A csontvázas sírok,

75 s a madari 5. hamvasztásos sír,

76 de megtalálható a süttői halmok és telep, valamint a sághegyi telep és a környezetében levő tumulusok (pl. Mesteri), a halimbai temető anyagában

77 is. A 6. sír függőlegesen kannelúrázott urnája (V. t. 4.) ugyancsak általános a keleti hallstatti kultúra idősebb és fiatalabb fázisában. A 6. sír plasztikus bordával díszített fazekának (V. t. 2.) közeli párhuza83