Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Herceg Zsuzsanna: Vadkanagyarral díszített zabla és bronzlemezkék restaurálása

Állapotuk Zabla: Az agyarak repedezett állapotban kerültek elő, de a vastag agyagréteg jól összetartotta a csontot. A zabla tisztításakor kiderült, hogy a csont vetemedett is és a felső bronzlemezek alatt a csont apró szilánkokra törött. A vasrészeken rácementálódott korrózió, a gyűrűk nem mozgathatóak a bilincsben. Első pillantásra a vas elég rossz állapotú, csak súlya utal vasmagra. Az agyarak végét borító bronzlemezek teljesen átkorrodáltak, fémmagot nem tartalmaznak, díszítésüket a vastag korrózió teljesen eltakarta. A bal oldali egésznek látszott, bár több helyen megrepedt. A jobb oldali darabokra törött és sok helyen repedezett is volt. Zabla-oldalgyűrűk: Jó megtartásúak, jelentős fémmaggal, de egyenletes zöld korrózió borította bázikus rézkloridra utaló világos foltokkal. Bronzlemezek : Az agyart díszítő bronzlemezekhez hasonlóan rendkívül rossz megtartásúak voltak, fémmagot lényegében nem tartalmaztak, kloridos korrózió borította a felületet, hátoldalukon az agyagpadlóról származó meszes szennyeződés. Nagyon törékenyek (vékonyságúk miatt is). A zabla felvétele az agyagpadlóról A zabla előkerülésekor — mivel csak egyik oldalát láthattuk — nem állapíthattuk meg pontosan, hog y az agyar és a végét fedő bronz kibírná-e a nagyon kemény agyagból való kibontást, ezért olyan módszert kerestem, mely egyrészt az akkor nem teljesen érthető szerkezetű zabla darabjainak helyét pontosan rögzíti, másrészt a törött csontot is összetartja. Ez elképzelhető volt esetleg gipszpólyával is, de úgy gondoltam, hogy az agyaggal együtt való kiemeléshez sokkal megfelelőbb lenne olyan anyagot választani, amely rugalmasan rögzíti a zablát. Az agyag ugyanis nagyon kemény volt és bár alapos nedvesítéssel könnyen kiemelhettük volna a zablát, a osont miatt nem akartam túlnedvesíteni. Az agyarat enyhe nedvesítéssel az eredeti körülmények között igyekeztem tartani. Rögzítés céljára szilikongumi látszott a legjobbnak (l.a), b), c), d) képek). Először is az agyagpadlóba plexiből kis keretet készítettem a zabla köré kb. 2 cm távolságban, 5 cm magasságban. A félig kibontott zabiára 4—5 réteg gézt helyeztem egészen a keretig, majd kb. fél kg szilikongumit öntöttem rá úgy, hogy a domborulatokat követve kb. 1—1,5 cm vastag réteget képeztem. A szilikon megkötése után gipszréteget vittem fel rá, így erős, mégis kissé rugalmas negatív borította a tárgyat. A gipsz megkötése után az agyagot körben lebontottuk, majd négy oldalról egy-egy ásóval az egész tömböt kiemeltük. Tisztítás, konzerválás Múzeumba szállítás után a zablát kezdve az agyagos oldalról, mechanikusan tisztítottam, végül az egész tárgy mintegy tálcán feküdt (2. kép). Ez a további kezelés során nagyon előnyös volt, hiszen az egyes darabok helyét minden rajznál, ill. fotónál jobban lehetett azonosítani. A letisztított tárgyat amennyire lehetséges volt (a törések mentén) szétszedtem: óvatosan lehúztam az agyar végéről a bronzhüvelyt, melyet a vas szegecs szerencsére már nem rögzített a csonthoz (3. kép), a vasrészeket pedig a további kezelés megkönnyítésére lehe64