Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Egy középkori kulturális központ a Pilisben (konferencia) - Valter Ilona: Ciszterci monostorok kutatása

többségében falu fejlődött. A Szentgotthárd környéki falvak nagy része is az apátság majorjaiból fejlődött faluvá. Szentgotthárd esetében is az eddigi kutatások az apátság létrejöttét tekintették elsődlegesnek. Néhány tényező azonban ennek ellentmondani látszik. Mindenekelőtt a helység neve, melyet Szent Gotthárd tiszteletére szentelt templomáról kapott. A ciszterci templomokat viszont — a rend szigorú szabályai értelmében — a Boldogságos Szűz tiszteletére kellett szentelni. Már a XI. századtól egész Európában szokásos volt, hogy a falvak egy része templomának védőszentjéről kapta a nevét. Minden szent tiszteletének megvolt a maga virágkora és minden vidéknek megvolt a maga kedvelt szentje. Szent Gotthárd hildesheimi püspököt 1131-ben Reimsben avatták szentté. Tisztelete ekkor kezdődött és a XII. század hetvenes éveiben virágzott Ausztriának Magyarországgal határos vidékén, Stájerban és Alsó-Ausztriában.

4 A velük szomszédos magyar terület határőrvidék volt. A magyarok és a szomszédos népek között húzódó határ — a gyepű — mögött ősi szokás szerint egy széles lakatlan, vagy gyéren lakott vidék, a gyepűelve húzódott. Ez a gyepűelve a XII. század közepére a nyugati határ mentén fokozatosan benépesült, éppen abban az időben, amikor Szent Gotthárd püspök tisztelete virágzott e vidéken. Joggal feltételezhetjük, hogy a ciszterci monostor alapítása előtt volt itt egy település, melynek plébániatemplomát Szent Gotthárd püspök tiszteletére szentelték. Léte és neve annyira beivódott a köztudatba, hogy a ciszterci monostor is a Szentgotthárd nevet vette fel. A lassan betelepülő gyepűelve alapvetően királyi birtok volt, de több magánszemélynek is volt itt részbirtoka. Az apátságot, mint láttuk, III. Béla király gazdagon ellátta birtokokkal, de magánszemélyektől is kapott adományokat. Imre király 1198-ban kelt oklevelében megerősítette a királyi adományokat és felsorolta a magánszemélyektől nyert javakat. Ha hihetünk az oklevél szavainak, akkor a monostor alapításakor léteznie kellett itt egy prediumnak Simon comes birtokában, és ezt Simon az apátságnak adta.

5 III. Urban pápa 1187-ben egy oklevélben Szentgotthárdot megkülönböztetve „villa" néven említi, míg a környező helyeket ,,grangia"-nak nevezi.

6 Ez a megkülönböztető elnevezés is arra utal — az apátság alapítása után négy évvel —, hogy Szentgotthárd fala а XII. század hetvenes éveiben keletkezett, az apátság alapítása előtt. A ciszterci monostor gazdag birtokadományok és kiváltságok birtokában, a királyi kegyúr támogatásával a XIII. században élte virágkorát. A körülötte szervezett majorságok az apátság jobbágyfalvaivá fejlődtek. Ez a jól szervezett birtoktest adta az élethez a gazdasági alapot. A monostor helyzetét egyházi és világi kiváltságok erősítették. III. Lucius pápa erősen korlátozta vele szemben a győri megyéspüspök joghatóságát, II. Endre király 1214-ben Vas megye joghatósága alól mentesítette az apátságot.

7 Bőséges adatok beszélnek az apátságnak és apátjainak XIII—XV. századi életéről.

8 Nagy változás következett be az apátság életében 1391-ben, amikor Zsigmond király a kegyúri jogot Szécsi Miklós nádornak és fiainak adta.

9 Ezzel a monostor megszűnt királyi egyház lenni és történetének első, virágzó szakasza lezárult. A XV. században a ciszterci monostorok válságos állapotban voltak országszerte, így Szentgotthárdon is. Mátyás király megkísérelte újjászervezésüket. A szentgotthárdi monostor helyzete megszilárdult egy időre, amikor 1449-ben Nádasdi Darabos György került az apáti székbe, aki — egy 1467-ből származó 564