Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Egy középkori kulturális központ a Pilisben (konferencia) - Marosi Ernő: A pilisi monostor szerepe a XIII. századi magyarországi művészetben

Esztergomban a műhely korábban elkezdett építkezést folytatott, nemzedékek óta kialakult hagyományhoz alkalmazkodott, részben az ott régebben működő kőfaragókkal is együttműködött, Pilisen és Kalocsán viszont eddigi ismereteink szerint e modern mesterek magukban dolgoztak, nem kényszerültek kompromisszumokra. Tervezőkészségük kiemelkedő lehetett. Esztergomban kis méretei ellenére is bonyolult struktúrájú kápolnát terveztek, Kalocsán a primátusért versengő érsek igényeit szentélykör ülj árós-kápolnakoszorús katedrálistervvel elégítették ki, s Pilisen is megfeleltek a ciszterci rendi normának. Ezeket a terveket nyilvánvalóan — Villard de Honnecourt vázlatkönyvének kifejezésével — invenerunt, nem kell feltételeznünk, hogy rendi mesterek lettek volna. Ellenkezőleg, a két királyi építkezés s a királyi család tagjának kalocsai épülete bizonyítja, hogy az udvar szolgálatában álltak. Esztergomban feltehető, hogy 1198 után az építkezés irányítása az érsek kezébe került. Ugyanekkor azonban másik királyi vállalkozással is számolnunk kell, Óbudán, a királyi vár építésével, amelynek összefüggésben kellett állnia az esztergomi palota feladásával, s amelyre nézve Kumorovitz Bernát 1212-es terminus ante quemet igazolt. Erre az időre a nemzeti múzeumbeli, állatfejes fejezettöredéken kívül csak néhánjr, 1916-ban Lux Kálmán által reprodukált, s azóta elveszett faragványtöredék datálható, míg az épületmaradványok többsége a későbbi királynéi várnak a XÍII. század második negyedében emelt épületéből való. Kumorovitz Bernát a királyi székhelynek Óbudára való áthelyezésében a főváros kialakulásának első lépését látta, s igazolta, hogy — először Rogerius mester szóhasználatában, 1241-re vonatkozóan — a korban is medium regni néven említették ezt a központot. Esztergom, Pilis és Óbuda összefüggését egyrészt a régi és az új királyi székhely, másrészt a dinasztia birtokain alakult vármegyében alapított ciszterci monostor teszi érthetővé. Ez összefüggések világítják meg az itt kialakult művészeti gyakorlat központi jellegét is. A továbbiakban „az ország közepe" művészeti központ szerepének megvilágítására teszek néhány megjegyzést. Az építészeti ornamentikában megfigyelhető, a formák keményebbé, kompaktabbá válásában megnyilvánuló folyamat párhuzama a figurális szobrászatban is fellelhető, pl. Esztergom mindig igen érzékenyen, elevenen mintázott korai gótikus részletei és a keményen stilizált, hieratikus kalocsai királyfej között. A királyfej kalocsai eredetét Dercsényi Dezső 1957-ben kétségbe vonta/

1 arra hivatkozva, hogy éppúgy kerülhetett Óbudáról, középkori és római eredetű építőanyagok szállítmányaival, a XVIII. században Kalocsára, mint a ma egybehangzóan az óbudai Szent Péter-prépostságból származtatott, nemzeti múzeumbeli dombormű.

5 Л helyzet a valóságban még bonyolultabb: a kalocsai II. székesegyházból származó, ma a Nemzeti Galériában őrzött korai gótikus keménymészkő-tagozatok ugyanis római faragványokból készültek. Egyikük (2. kép) hátoldalán (3. kép) a Legio II adiutrixra vonatkozó felirat töredéke utal Aquiacumra.

6 Egy másiknak a fedőlapján lefaragott leveles fríz fut,

7 olyan, amilyennek még egy töredéke ismeretes — ugyancsak gótikus építészeti tagozaton

8 (4. kép) — Kalocsáról, így tehát ez sem az I. székesegyház maradványa, hanem minden bizonnyal a XIII. századi kalocsai építkezésnél felhasznált római faragvány. Ugyanígy, egy jelentős késő római monumentális épület fríze lehetett a Budáról, a Petermann bíró utcából, illetve az óbudai Kórház utcából származó töredék.

9 Tehát nemcsak a XVIII. században, hanem már a XIII. század elején is kerülhettek faragványok Óbudáról Kalocsára, két okból is: ,,az ország közepén" működő kőfaragóműhely éppúgy előnyös lehetett Bertold érsek szá553