Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Jakus Lajos: Damásd vára „az pogány ellenség torkában”
negyed-angaria-mellékletei lehetnek mindkét esztendőből, mert augusztus 19. és szeptember 25. között keletkezettek. Ezekből arra is választ kapunk, honnan érkeztek a tőzsérek. A Pest megyei Boldog faluból Ecsery Bálint 80 ökröt hajt fel, az után harmincadul, melyet ígér megfüzetni minden haladék nélkül, annak bizonyságára és erősségére adja pecsétes adóslevelét. Pecsétje kardot tartó hajlott kart ábrázol, mely minden bizonnyal hajdú tulajdonosára utal. E két hónapban még Szatmár megyei Bagosról és az Esztergom megyei Szőgyénről maradt fenn egy-egy adóslevél. 67 A következő évben két forrásból ismerjük a damásdi harmincad forgalmát. Egyik kimutatás szerint 31 magyar tőzsér közül 16 debreceni volt. 68 A harmadik évnegyedből öt adóslevél 22 tőzsér nevét örökíti meg augusztus és szeptember hóról: Debrecenből 3, Hajdúszoboszlóról 3, a Bihar megyei Gáborjánról 6, Szatmár megyei Érendrédről 3, Kecskemétről 6 és Szegedről 1 tőzsér, összesen 945 Ft 75 dénárról kezeskedik, hogy a harmincad tartozásukat leróják. Természetesen úgy kell érteni, hogy amidőn visszatérnek a vásárból. Két damásdi adóslevél kötelezettségét utóbb, csak Szempcen teljesítették. Horváth János nógrádi főharmincados ,,és bizonyos számú vitézeknek mezei hadnagya" bizonyságul adja, hogy a damásdi harmincadon adós maradt három debreceni tőzsér : Fura György és Pench Mihály 190 Ft 50 dénár, Kádas György 76 Ft 75 dénár megfizetéséről pecsétes adóslevelet hagytak Damásdban, de mivel „a szerencsétlenség miatt" nem adhatta nekik vissza, Szempcen pedig megfizették adósságukat, arról pecsétes elismervényt ad. 69 A szerencsétlenség, melyre utal, Nógrád vár kezdődő ostromára vonatkozhat. Ezt megelőzően onnan és Damásdból a harmincadhivatal elmenekülhetett Szempere. Ezekben a napokban ugyanis, Bethlen harmadik hadjárata idején, török szövetségese Murteza budai pasa a zavarosban halászni akarva, ostrom alá veszi Nógrádot, azonban Eszterházy Pál megvédi várát. A pasa innen hat nap után eredménytelenül elvonul, de október 18-án elfoglalja Damásdot. 70 Ostromra aligha került sor, szabad elvonulás feltételével vagy elfutva elhagyhatta őrsége Damásdot (1620-ban mindössze 33 lovas és 75 gyalogos katonája volt). 71 Murteza több ezer főnyi hadával szemben reménytelen lett volna a védekezés. Az átadás Bethlen tudtával történhetett, mert egy héttel korábban már levélben közölte II. Ferdinánddal békekötési szándékát, így december 20-án Pozsonyban az 1620. évi nicolsburgi béke némely pontjának módosításával létrejön a megegyezés. Damásd így ismét a király tulajdona lett, Zádory visszakerül tisztségébe. 1627 tavaszán a bécsi Udvari Kamara 100 drabantot, 50 huszárt, 3 rendkívüli tisztet és tüzéreket vezényel Damásdba. Egyhavi fizetésüket, 589 rajnai forintot a hadipénztár fogyatékossága miatt Pálffy István generális főkapitány kölcsönül felajánlja. 72 A legközelebbi fizetésükről 1630. július 13-án Eszterházy Pál nógrádi főkapitány értesíti Pálffy István. A főgenerálisnak megköszöni, hogy jól időzítette a fizető mustramestert: „Hadd takarodjanak azalatt a szegény vitézlő nép", tehát végezhesse az aratást, illetve a gabona betakarítását. Pálffy talán egy hópénzt is kicsavarhatna tőlük, „ .. . mert bizonyos, hogy soknak egy pénze sem fog térni, úgy elköltötte immár ezelőtt". A katonák fizetésben kapnak posztót, azért Eszterházy küldött egy vajdát 12 német katonával. „Damásdi kapitány úrnak is megírtam, hogy ő kegyelme is tíz legényt küldjön holnap reggel Börzsönybe, s együtt járjanak, kárt hogy ne tegyenek, meg vagyon parancsóva nékik, s az is, hogy visszajövet Lévára jöjjenek, én ismét eleikben küldök osztán, ha Palánkban érkeznek." 73 519
