Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Miklós Zsuzsa: Középkori épület és kőbánya a nagymarosi Malom-völgyben

Kőbánya A domb enyhe lejtője az épület felett meredekebbé válik, felső részén pedig sziklakibúvás látható. Az épület vonalától kissé nyugatabbra, kb. 20—40 mrel magasabban lépcsőzetes bányászás nyomai figyelhetők meg. A meredek oldalban 7 lépcső alakú, átlag 2—3 m széles, 1—3 m magas levágás utal az egykori kőbányára. A lépcsők hossza 6—35 m között váltakozik (7/b kép). A lépcsők egy részét a domboldal felső részéről lemosódó föld betemette. A bánya ÉK-i szakaszán, a jelenleg legmeredekebb részen a laza földet eltávolítottuk kb. 50X200 cm-es területen, s itt kisebb méretű (10—20 cm-es) lépcsőzést találtunk (8/b kép). A levágások az évszázadok során erősen lekoptak, így szerszámnyom a kőzeten ma már nem látszik. A lépcsőzetes levágások alatt mintegy 10ХЮ m-es területű a bányaudvar vagy meddőhányó. Az itt húzott kutatóárokból szürke, kavicsos anyagú, redukált égetésű XIII. századi fazéktöredékek kerültek elő a sziklát takaró humuszból és a humuszos kőtörmelékből.

49 Az élő szikla itt is lépcsőzetes kialakítású. A bánya elhelyezkedése és a leletek alapján bizonyosnak tekinthető, hogy a források feletti falak építéséhez itt fejtették a követ (andezit). Az épület DNy-i falától Ny felé néhány m-re ma is látható hatalmas kőtömbök arra utalnak, hogy a bányában lefejtett tömböket egyszerűen legurították, s a felhasználás közelében folyt a további megmunkálás. Ebben a bányában megközelítően 300—360 m

3 követ bányásztak. Ez a mennyiség csak a forrásoknál levő épület felépítéséhez volt elég úgy, hogy a falak kb. 200—250 cm magasak lehettek. Az egykori kőbányákkal a szakirodalom alig foglalkozott. Használatuk idejének meghatározása igen nehéz, mivel több korszakon át — pl. a római korban, majd a középkorban — is használhatták őket, egészen az újkorig. Az újkori művelés pedig többnyire megsemmisíti a korábbi korok művelésének jellemzőit, s az esetleges eszköz- és edénytöredékeket is. A fent leírt kőbánya ebből a szempontból szerencsés helyzetű. A XV— XVI. század után ugyanis szinte teljesen kihalt ez a környék. A közeli — a nagymarosiak által használt — malmot valószínűleg a XVIII. században építették, építéséhez azonban aligha vették igénybe a kőbányát, mivel egyszerűbb lehetett az akkor már nyilván rossz állapotú falak anyagát elhordani. A XVIII. században betelepített Kóspallagtól és Zebegénytől is távol esik ez a bánya. A Malomvölgyi-patak mentén Zebegényhez közelebb több kisebb-nagyobb — már elhagyott — bánya látható. Feltehetően ezeket használták építkezéshez a zebegényiek. Elhelyezkedése alapján csak valószínűsíteni lehetett a kőbánya középkori használatát. A meddőhányó területén húzott kutatóárokból előkerült leletek azonban bizonyítják is, hogy a kőbánya és az épület létesítése egy időben történt. ÖSSZEGEZÉS Az ásatási megfigyelések szerint tetőfedő cserép, kőtörmelék és leletek csak a falak közelében kerültek elő. Belső osztófalnak a derékszögű falrészen kívül nincs nyoma. 42X25X52 m-es távolságot viszont nem tudtak áthidalni (legfeljebb akkor, ha faoszlopokkal osztották meg ezt a távolságot. Erre utaló 484