Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Feld István: Újabb kutatások a solymári középkori várban

Karácson Г., 1904. fordítása: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660—1664. Bp. Karácsonyi J., 1901. A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I. Bp. Kiss A., 1961. Aynard várának egykori helye. Archeológiai Értesítő, 88. Kozák E., 1973. A hollókői vár ásatása. Archeológiai Értesítő, 99. Koppány T.—Kozák K., 1969. A sümegi vár feltárása és helyreállítása. Magyar Műemlékvédelem IV. Bp. Kubinyi A., 1964. A budai vár udvarbíró hivatala. Levéltári Közlemények Bp. Kubinyi A., 1972. Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején Bp. Makkai L., 1959. Pest megye története. Pest megye műemlékei I. Bp. Mályusz E., 1951. szerk.: Zsigmond-kori oklevéltár I. Bp. Mályusz E., 1958. szerk.: Zsigmond-kori oklevéltár II. Bp. Miklós Zs., 1982. A Gödöllői dombvidék várai. Aszód. Mojzer M., 1971. Torony, kupola, kolonnád. Bp. Nagy I.—Nagy Gy., 1880. szerk.: Anjou-kori okmánytár III. Bp. Nováki Gy.—

Heckenast G.—

Vastagh Gy., 1968. A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban, Bp. Nováki Gy.—Sándorfi Gy.—Miklós Zs., 1979. A Börzsöny hegység őskori és középkori várai, Bp. Sándorfi Gy., 1979. A magyar várépítészet korai szakaszáról, irodalmi adatok és terepbejárások alapján, Archeológiai Értesítő 106. Schönherr Gy., 1894. Hunyadi Corvin János, Bp. Szabó I., 1976. Jobbágyok, parasztok, Bp. Szentkláry J., 1910. Bakics Pál. Századok. Thallóczy L., 1894. Lamberg Kristóf, I. Ferdinánd fővadászmestere Budán. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle I. Thallóczy L.—Aldássy K., Magyarország és Szerbia közötti összeköttetések oklevéltára 1198—1526. Valkó A., 1933. A solymári vár története és ásatása. Arch. Ért. 1932/1933. 178—179. Valkó A., 1934. Solymár-vár újabb ásatási eredményei. Arch. Ért., 1934. 164—165. Valkó A., 1974. Solymár, a solymári vár története. Pilis útikalauz. Bp. Voit P., 1954. Keramikai emlékek. Nógrád megye műemlékei, Bp. Zolnay L., 1971. Vadászatok a régi Magyarországon, Bp. István Feld NEUERE FORSCHUNGEN IN DER MITTELALTERLICHEN BURG VON SOLYMÁR Die spärlichen Überreste der Burg von Solymár stehen auf einem Hügel, der sich aus einem Tal erhebt, welches vom nördlichen Teil der ungarischen Hauptstadt in nordwestlicher Richtung verläuft. Errichtet wurde sie zwischen 1355 und 1390 — wahrscheinlich nach 1382 —, der Bauherr war István Lackfi, Ungarns Palatin, Besitzer eines der bedeutendsten Vermögen im Land. Die Burg in der

1 Nähe der königlichen Residenzstadt garantierte ihrem Besitzer ein bedeutendes Machtpotential, obgleich nur wenig Land zu ihr gehörte. Das ist der Grund, weshalb Herrscher und Hochadelige während des kurzen Bestehens der Festung stets bemüht waren, sie zu erwerben Ab 1396 gehörte sie König Sigismund später den jeweiligen Königinnen. Ab 1442 ist sie abwechselnd im Besitz der Familien Cudar, Rozgonyi und Hunyadi, spätestens 1455 geht sie in den Besitz der Familie Garai über. Nachdem diese Familie ausgestorben war, schenkte Matthias I. die Burg seinem Sohn Johannes Corvinus. Eine kurze Zeit ist sie Besitz von Balázs Ráskai, um Ende des 15. Jh. wieder königlicher Besitz zu werden. Es folgen die Burgherren Podmaniczki und Thurzó; 1526 macht sie Ludwig II. dem Serben Bakic zum Geschenk, der sie eine kurze Zeitlang bewohnte; 1529 schließlich wird sie von König Johann den Bürgern von Buda geschenkt. Schriftliche Angaben über ihren Untergang liegen nicht wor; die Burg die ihre politische wie militärische Bedeutung verloren hatte, wurde wahrscheinlich von den Türken niedergebrannt. Im 18. Jh. waren noch hohe Ruinen der Festung sichtbar; Mitte des 19. Jh. waren sie fast vollends abgetragen. 463