Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Feld István: Újabb kutatások a solymári középkori várban

dik és a XVI. század első feléből származó leleteknél korábbi leletanyag, így — tekintettel a gödör délnyugati sarkában feltárt szemétgödör éremleleteire, valószínűnek kell tartanunk, hogy ez a támfalas „árok" 1460 után, a XV. század végén készült. Ekkor törhették át északkeleti sarkán a külső várfalat is, ahol ugyanis — pontosan a lakóépületnek a várfal síkjából kissé kiugró sarokrészénél, de a keleti támfal vonalában egy 1 m széles, észak felé lejtő ,,rámpa" került feltárásra, melynek a felületén megfigyelhető lenyomatok talán valamiÍven faszerkezetre (lépcső?) utalnak (16. kép). E rámpa jóval a külső terenszint alatt érte el a külső falsíkot s innen csupán egy 70 cm széles, a bronzkori kultúrrétegbe vágott „folyosón" lehetett a domboldalra jutni. E szokatlan nyílás funkcióját —• rejtekajtó? szénafelhúzó? — a falszakasz erős pusztulása miatt nem tudjuk meghatározni. A vár nyugati szélén az észak—déli irányú 3. kutatóárokkal és az 5. árokkal egy átlag 30—50 cm vastag, északon szürkésbarna, humuszos, délen szürkésfehér meszes feltöltődést vágtunk át. Az alatta jelentkező, közel vízszintes felületű keményebb homokkő az egykori udvarszintet határozta meg. Jóval e szint alatt előkerült az ívesen forduló külső várfal csekély maradványa is (15. kép). A terület északi részéről rendkívül nagy mennyiségű, bár igen töredékes kerámiaanyag — köztük XIV. századi jellegű fehér fazéktöredékek és XV— XVI. századi mázas darabok is — különösen sok állatcsont, lópatkók, sarló, fúró, nyílhegy töredékek kerültek napvilágra. Arra gondolunk, hogy vagy egy kifejezett szemétgyűjtőhelye volt ez a várnak, vagy — s ez valószínűbb — valamilyen gazdasági épület, talán konyha állt itt. Egy faszerkezetű építményre utalnak a 3. árokban megfigyelt cölöplyukak. A délkeleti sarokban egy szabálytalan falazatot tártunk fel, közelében agyagos felületet figyeltünk meg. A törmelékből e részen egy nagyméretű falazótégla került elő, egyik oldalán bekarcolt malomjátékkal. Az e részen feltételezhető, fából készült építmények meghatározására a terület szelvényszerű feltárása szükséges. ÖSSZEFOGLALÁS A solymári Mátyás-dombon felépült vár késő középkori kővárainknak abba a csoportjába tartozik, melyek nem szolgáltak uraik székhelyéül, de lakóhelyéül is csak ritkán. Mint a legtöbb feudális vár, mindenkori birtokosa hatalmát és befolyását biztosította a szűkebb környék felett, sőt — mivela királyi székváros közvetlen közelében, a Budát Esztergommal és Béccsel összekötő út közelében feküdt — az országos politikában is. Ez a hatalom a várban élő, a várból támadni és oda visszavonulni képes fegyveresekben testesült meg, kiknek élén a várúr helyettese — általában familiárisa — a várnagy állt, aki a vár fenntartását szolgáló — jelen esetben nem túl jelentős méretű birtok jobbágyainak és a vár cselédségének irányítását is ellátta.

32 A szélesebb környék váraival öszszevetve tehát elsősorban a helyzetében rejlett a vár jelentősége, ezért építtette fel egy hatalmas főúri család, ezért igyekeztek megszerezni a legjelentősebb bárók — Rozgonyiak, Garaiak, Ráskai — s épp ennek ellensúlyozására törekedett arra a legtöbb uralkodó, hogy fennhatósága alatt tartsa. A rendelkezésünkre álló történeti és régészeti adatok nem teszik lehetővé annak évtizedre pontos meghatározását, hogy a Lackfi család mikor emeltette a várat, de talán nem tévedünk sokat, ha a XIV. század hetvenes-nyolcvanas 457