Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Feld István: Újabb kutatások a solymári középkori várban
majd a lakóépülethez csatlakozó mély gödör és a tőle délre eső kút területén szelvényeket alakítottunk ki. Végül a vár nyugati szélén a keleti részhez hasonló tereprendezést végeztünk. Az épüíet nyugati oldala előtti két gödröt a 6. árokkal vágtuk át (13. kép). Északon a dombperem és a felszín közelében hamarosan előkerült a várfal, erősen lepusztult belső síkkal. Tőle délre egységes, sötétbarna, köves feltöltésben 250 cm-ig mélyítettünk, az altalajt azonban nem értük el, csupán a gödör déli oldalán, ahol az meredeken emelkedett az udvarszintig. A dombtető déli széle közelében fekvő kisebb gödör átvágása során kiderült, hogy itt lehetett az 1710ben említett várkút. Feltárására az árok bővítésével kialakítottuk a VIII. szelvényt, ahol végig barnássárga, vegyes betöltésben haladtunk. A felszíntől mért mintegy 200 cm mélységben a szabálytalan homokkősziklán körben egy padka jelentkezett, melyen kevés habarcsnyom volt megfigyelhető (14. kép). Valószínű, hogy e padkára támaszkodott a kút kőből falazott felső része, melyet a XVIII— XIX. században teljesen kitermeltek. A padkától lefelé változatlan betöltésben még további 200 cm-t mélyítettünk, de az egykor valószínűleg kör keresztmetszetű kút alját nem értük el. Gödrének déli széle közelében a 6. árokban még az egykori déli várfal sziklába vágott helyét is megfigyeltük. Az északi, nagyobb gödör déli részét a kelet—nyugati irányú 5. kutatóárokkal vágtuk át. Itt szürkésbarna, vegyes feltöltés alatt a dél felé emelkedő altalajhoz hozzáépített, belső síkján erősen lepusztult, az északi várfallal párhuzamos támfal szakasza került elő. Nyugati végébe két egyszerű padlótégla volt beépítve. Majd a nyugat felé emelkedő homokkőbe vágva egy zárt szemétgödörre bukkantunk, belőle a XV. század második felére tehető edénytöredékek, késpenge, csontfésű, vasszegek, sok állatcsont és az aljából 12 darab Mátyásdénár (1458—1460) került ki (15. kép). 31 A VIL, IX— XI. és XII. szelvényekkel az épület melletti „nagy gödör" felső részének teljes, mélyebb részeinek részleges feltárását végeztük el. Megállapíthattuk, hogy itt egy mintegy 5X10 m-es belméretű, az altalajba vágott és négy oldalán támfalakkal ellátott „építmény" volt, melynek funkcióját nem tudtuk meghatározni. Ezek a támfalak azonban később készültek, mint a lakóépület és a várfal. Az építmény kialakításakor a várfal belül köpenyezést kapott, a lakóépület nyugati zárófalához pedig egy vele megegyező vastagságú falat építettek. E támfalakban csak az említett déli szakaszon figyeltünk meg téglát. Bizonyos, hogy nem állt itt egy magasabb, jelentősebb felmenő falakkal rendelkező épület. A lakóépülethez hasonló faltörmelékes omlási-pusztulási réteget ugyanis nem találtunk, s a belső falsíkok erősen leromlott volta is arra utal, hogy a XVIII— XIX. században itt egy nyitott, falazott „árok" volt, melynek falait nem felülről, hanem belülről kezdték kibányászni. A gödör felső, mintegy 150—250 cm vastag betöltése szürkés- majd sötétbarna kevert, köves föld volt, mely a vár életének utolsó szakaszából származó nagymennyiségű leletanyagot tartalmazott (igen sok ún. grafitos osztrák edényáru az általánosan ismert perembélyegekkel; tagolt peremű, fehér fazekak darabjai, vörös és fehér anyagú mázas fazekak, lábasok és korsók, lostitzei poharak töredékei, késnyél, faragott csontlemezek, sarkantyú stb.). Ezt a betöltést északon égett és agyagos rétegek zárták le, majd ez alatt az elért — az udvarszinttől mért — 400 cm-ig nagyköves törmeléket figyeltünk meg. Az altalaj délről észak felé erősen lejtett, tehát nem lehetett vízszintes „padlószintje" az építménynek. Az elért legnagyobb mélységben sem került elő a leírt, a XV. század máso456
