Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Feld István: Újabb kutatások a solymári középkori várban
ún. Zsigmond-kori I. csoportjába sorolható kályhacsempe-töredékek (11. kép), vaskulcs, bárd, nyílhegyek, nagymennyiségű állatcsont és másodlagos helyzetben bronzkori kerámia. Л réteget két pénz keltezte: I. Ulászló 1442. évi és V. László 1451—52. évi érme. 29 A feltöltés alatt homokos-kavicsos keményebb felület jelentkezett, melyről megállapítottuk, hogy egy korábbi járószint, mely a várfalhoz kapcsolódott. Alatta az altalajig 40 cm vastag barna feltöltés húzódott, mely nyugat felé befutott a torony alapozása alá. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a torony legkorábban a XV. század második felében, mindenesetre a terület 1452 után végzett feltöltése után épült fel. Ezt igazolja alapozásának felülete és az erős alapozási kiugrás is, mely a toronyhoz tartozó egykori — Valkó által elhordott — járószint vonalát jelzi (9. kép). Teljesen egyező megfigyeléseket tettünk a vár délkeleti részén nyitott további két árokban is (9. és 10. árkok). A 10. árok sárga, kemény rétegéből előkerült leletek közül kiemelendő egy redukált égetésű, világosszürke fazéktöredék T alakú perem bélyeggel, valamint egy vasvilla. Mindkét árokban előkerült az erősen kiszedett övezőfal is, mely azonban nem fordul itt ívesen nyugat felé. Az alaprajz tisztázására itt a kutatást folytatni kell, nem kizárt, hogy itt egy kiugró védőmű helyezkedett el. A várfal külső oldalán e részen több helyen megfigyeltük a járószint alatt az építkezés során keletkezett habarcs-, illetve mészréteget. A lakóépület északkeleti sarkánál kialakított IV. szelvényben nem csupán az övezőfal — mely egyúttal az épület északi fala — jelentős szakaszát tártuk fel, hanem újra kibontottuk a már Valkó által kiásott, de azóta teljesen lepusztult pincebejáratot is. Megfigyeléseink szerint az épület egybeépült a várfallal, tehát azzal egykorú. A bejárat előtt a dél felé emelkedő homokkő altalaj felett jelentős mennyiségű — a XV/XVI. század fordulójára tehető — tál alakú kályhaszem töredék került elő. Itt a várfal északi oldala előtt viszonylag széles padka húzódik a dombperemig, melyen kevéssé bolygatott bronzkori rétegek maradtak meg. 30 A lakóépület Valkó által ki nem ásott nyugati harmadát az V. és XII. szelvényekkel tártuk fel. A pince déli, magasan álló fala és a nagyrészt kiszedett északi várfal közötti területről mintegy 170 cm vastag, vegyes, pusztulási-bontási törmelékréteget hordtunk el (12. kép). A vörös, faszenes pusztulási rétegből igen sok átégett vasalás és szeg, ablaküveg-töredékek, barnásvörös vakolatdarabok, különböző padló- és falazótéglák — utóbbiak mérete a torony falában és a pince utólag megépített falpillérében levő téglákkal egyezik — kerültek elő. A feltárt északi fal csonkjának belső oldalán in situ megfigyelhető volt a fehérre meszelt vakolat. A padlószintet itt még nem értük el. Az épület nyugati záróíala igen lepusztult állapotban került feltárásra. E fal nem alkot derékszöget a pince főfalaival, bizonyára azért, mert a kissé déli irányban megtörő, nyugat felé futó várfalhoz alkalmazkodik. Feltártuk az épület nyugati harmada szélességében a várfaltól északra eső területet is. Itt a szürke, majd fehér törmelékes feltöltés alatt a pincéhez képest viszonylag magasan találtuk meg a középkori külső szintet. Ezt egy egynemű barna réteg jelzi, melyből több száz léc- és zsindelyszeg — a vár pusztulásakor ide lezuhant tetőzet maradványai —, nyílhegyek, sarkantyú, puskagolyó és egy Mátyás-dénár került elő. Alatta vastag, egynemű bronzkori réteg húzódott (12. kép). A lakóépülettől nyugatra eső részen Valkó nem végzett kutatást. Ezért ezt a területet először két észak—déli és egy kelet—nyugati árokkal vágtuk át, 455
