Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Ottományi Katalin–Galber Dénes: Római telepek Hereghalom és Páty határában. (A pátyi terra sigillata)

33. formájú, rheinzaberni sigillata jelzi, melynek használati ideje a II. század második fele. Elképzelhető, hogy ez a ház is a markomann háborúk idején égett le. A 21—22. szelvényben is lehetett egy III. századi objektum. Itt a 2—3. ásónyomban nagyon sok cserepet találtunk, korait és későit egyaránt, pl. vékony falú, homokbeszórásos import faltenbecher, sávos festett hullámvonalas edények, seprűdíszes nagy fazekak stb. A település használata a sigillaták és az itáliai importkerámia alapján az I. század végén, a Domitiánus-korban kezdődött. Ilyen korai, a markomann háborúkkal záródó ház a ,,c" objektum, a „g" obj., ill. néhány hasonló korú építmény volt a későbbi objektumok alatt is, pl. II. árok 18—23—26. szelvények, 8—13. szelvény stb. Az ,,a", „d" és ,,e" objektumokat is ilyen korai házak anyagával töltötték fel. A markomann háború utáni periódushoz tartozik az I. számú kőépület, ami a III. század első felében leégett. Nem sokkal utána egységes járószintet alakítottak ki felette, ami az épületen kívül is folytatódott (10—16. szelvények metszetei). Ez a III. századi feltöltés a település többi részén is kimutatható, pl. 21—22. szelvény. Innen nagyon sok összeillő töredék van a kőépület feletti 2—3. ásónyom anyagával. Ehhez a járószinthez kapcsolódhatott a III. kőépület. Ebből is kerültek elő összeillő darabok, pl. az 5. szelvény 2. ásónyomának anyagával (25. számú sigillata, Severus-kori). Ehhez a periódushoz tartozott az „f" objektum is, és ekkor tölthettek fel több korábbi gödörházat, pl. „a" objektum (tanúfalból Severus-kori sigillata). A II. számú kőépület felett ilyen planírozás nem mutatható ki, esetleg ezt is a III. században használták. A IV. századhoz két földbe mélyített objektum köthető. A „d" és „e" objektumok (érem, csontfésű, zöldmázas kerámia). Betöltésük nagyon hasonló, összeillő Traianus—Hadrianus-kori sigillata is van bennük. Ugyanarról a helyről hozott anyaggal tölthették fel őket. Biztosan volt IV. századi építmény az I. kőépület felett is. Az 5. szelv. második ásónyomából omladékos kövek, sóderes kavicsos maradványok kerültek elő. Mázas kerámiát és sigillata chiarát is ismerünk a kőépület feletti első ásónyomból. Kavicsos útszint jelentkezett a 17. szelvény első ásónyomában és a mellette levő 1. szelvényben ugyanezen a szinten omladékos kövek voltak IV. századi bronzpénzzel. A tőlük északra levő 18—23. szelvény tanúfalában is látszik késői kiszedett fal helye. Az ,,a" objektum felett, ill. mellett is voltak omladékos kövek és zöldmázas kerámia, valamint besimított rácsmintás töredék az első két ásónyomban. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy lelőhelyünk az I. század végétől a IV. század második feléig lakott volt. Kezdetben félig földbe mélyített, felmenő paticsfalú vagy gerendaszerkezetes házakból állt. A rátelepült későbbi építmények miatt kevés objektumot sikerült megfigyelni ebből a korból. Hogy a telep már ekkor jelentős lehetett, azt a nagymennyiségű korai sigillata és egyéb kerámiaanyagból tudjuk. Kerámiával és egyéb iparcikkekkel Aquincumból látták el. Ezt bizonyítja a számos importkerámia mellett pl. egy Resatus névbélyegzős töredék is. Ez a kereskedelem a III. században is folytatódott, pl. mécses, sigillaták és utánzataik, pecsételt kerámia stb. A telep a markomann háborúk idején elpusztult. Ezt két helyen lehetett csak kimutatni. Ezután már kőalapozású épületek is vannak, pl. I. kőépület. Ilyen II—

III. századi kőépületek a felszíni leletek alapján a telep déli felében is találhatók, legalább még kettő. 220