Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Ottományi Katalin–Galber Dénes: Római telepek Hereghalom és Páty határában. (A pátyi terra sigillata)

A III. század első felében újból elpusztult a telep, vagy legalábbis egy része. A II. számú kőépület, melynek таг felmenő falai is kőből voltak, valószínűleg III. századi, de mellette még léteznek a földbe mélyített objektumok, ill. agyagba rakott kőfahi gazdasági építmények (,,f" objektum és III. kőépület). Egész Pannoniában általános, hogy a II. században a nem bennszülött tele­peken is, pl. a canabaekban vályogfalú épületek vannak. Ezek a markomann há­borúk után, vagy csak a III. század elején épülnek kőbe. Mellettük végig meg­maradnak a különböző kemencék és gazdasági földbe mélyített objektumok. 163 A pátyi település legutolsó, IV. századi periódusának kőépületeit kiszán­tották, a kavicsos összekötő utak részlete és két földbe mélyített objektum ma­radt csak meg. Az általunk feltárt terület a lelőhely egészéhez viszonyítva olyan kicsi, hogy a település szerkezetére vonatkozóan többet nem tudunk mondani. Az előkerült leletanyag nagy mennyisége és összetétele 1. sigillaták nagy száma, mutatja, hogy nem egy római úttól távoleső telepről van szó, hanem vagy egy municipális középbirtok központi részéről, vagy egy önálló villagazda­ságról. Egy múlt században előkerült feliratos kő alapján municipális középbirtokot tételezett fel Pátyon Alföldy Géza. 164 Az oltárkövet Marcus Valerius Karus, Aqincum colonia decuriója állította. Az ilyen középbirtokok gazdasági köz­pontja egy villaépület volt. Aquincum környékén a markomann háborúk után nagyon megnő a munici­pális középbirtokok jelentősége és ez a III. század közepéig megmarad. A birtok­tulajdonosok főleg az ordo decurionum tagjai közül kerültek ki, akik sorában 180 után egyre nagyobb szerepet kapott a helyi bennszülött arisztokrácia. A késő római korban ezeket a kőépületekkel is rendelkező középbirtokokat kiszorítják a már korábban is meglévő kisparaszti gazdaságok, pl. veterán katona sírköve is került elő Pátyról. 165 Ekkor alakulnak nagy központi villagazdaságók is, amik­nek nyoma nem mutatható ki Pátyon. Nem azonosíthatjuk telepünket a már említett M. Valerius Carus birtoká­val. Ö ugyanis Aquincum colonia decuriója volt, tehát már 194 után, a mi tele­pünk anyagának nagy része viszont ennél egy évszázaddal korábbi. (Az általa állított oltárkő egyébként is messzebb került elő, 1. 3. lh., római épületmarad­ványokkal együtt.) Az eddigi feltárások alapján nem sorolhatjuk telepünket az önálló villagaz­daságok kerítésfallal körülvett, nagyobb épületekkel rendelkező típusába sem. Ha a villagazdaságot, mint kulturális tényezőt tekintjük, és romanizált épít­kezést értünk alatta, a pátyi telep is lehet villa. Bíró M. szerint a vidéki egye­dülálló házak és út menti állomások is a villa fogalmába tartoznak. 166 A lelőhe­lyünk déli felében levő két kőépület feltárása közelebb vinne a probléma meg­oldásához. Egy közel négy évszázadig használt telepről van szó, melynek egy-egy kor­szakban a kiterjedését és belső szerkezetét jelenleg még nem ismerjük. Mindhárom ismertetett település (Bia 37., 39., Páty 9.) a civitas Eraviscorum területén található. Telepeink anyaga, a herceghalmi edényfeliratok is tanús­kodnak a bennszülött népesség jelenlétéről. Az eraviszkuszok településterületének északi részére Hadrianus kiterjesz­tette a municípium rangra emelt Aquincum territóriumát. Itt a bennszülött te­lep mellett római típusú épületek (villák, útállomások stb.) találhatók. 167 Ezek sorát gazdagítja a most ismertetett három település. 221

Next

/
Thumbnails
Contents