Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Ottományi Katalin–Galber Dénes: Római telepek Hereghalom és Páty határában. (A pátyi terra sigillata)

település alatt két esetben találtak csontvázas tegula, ill. szarkofág temetkezést. (8. lh. a mai temető széle, és a 32. lh.) Legutóbb 1984 őszén az Ml-es út építésekor jelentettek be a munkások részleges téglasírt. Ez a 9. lelőhelytől kb. 200 méterre ÉNy-i irányban feküdt, a településen kívül, a domb tetején. Kb. 150 cm mélységben, a sárga altalajon került elő. Férficsontváz, találtak mellette egy hosszú nyakú, gömbbasú üvegpalackot is, ami sajnos elveszett.

18 Az útépítők több csontvázat nem jelentettek be, de a sír környékén találtunk négy nagyobb faragott követ is, amit esetleg egy kő ládasírhoz használtak fel.

19 Kora római temetkezésre utaló egyetlen nyom eddig, egy kocsijelenetes sírkőábrázolás.

20 Páty környéke tehát az I. sz. végétől a IV. század végéig lakott volt a római korban. 13/9. lelőhely, Páty-Malom dűlő A Füzes-patak nyugati partja mellett húzódó alacsony domb vonulaton, mintegy 800—1000 méter hosszan (szél.: 300 m) római település nyomai figyelhetők meg.

21 A lelőhely déli részén legalább két kőépület nyoma látszik. A felszíni leletek alapján a II. század elejétől a III. század elejéig tartott a település. Az ásatás folyamán ez módosult. A régészeti feltárást az építendő út vonalában kezdtük meg, ami kb. К—Ny irányban a lelőhely északi harmadán megy keresztül. Három kő-, ill. kőalapozású épületet és több félig földbe mélyített objektumot tártunk fel. I. kőépület: 5—10—11—12—16. szelvények (VII. t. 2., XII. t.). Majdnem négyzet alakú, 5,5><4,7 méter. Tájolása ÉK—DNy. Falvastagság 40—50 cm. A falak az épület belseje felőli oldalon nagyobb, kívül kisebb kövekből épültek, szárazfalazásos technikával, kötőanyag sehol nincs. 3—4 sor követ találtunk meg, de ez valószínűleg csak az alapozás lehetett. Nagyon keskeny és rosszul épített fal, felmenő része már csak agyagból lehetett. Erre utal az épület omlási rétegében egy vastag agyagos, helyenként köves sáv és ez alatt az összefüggő kőomladék. Tetejét nem tegulákkal fedték, mert ebből nagyon kevés volt az omladékban. Belsejében az ÉNy-i és DNy-i oldalon sok kis apró és három nagyobb cölöplyuk volt, ezek valamilyen fa tetőszerkezetet tarthattak (legfelső égett rétegében nagyon sok faszén). Az épület DK-i sarkában egy 70 cm átmérőjű mély gödör található, nagyon sok kerámiával. Valami szemétgödör lehetett, foltja már a harmadik ásónyomtól kezdve látszott. Az épület alja kemény döngölt agyag, melyet helyenként (főleg a nyugati oldalon) 2—3 centiméteres fekete tapasztás borít. Égett paticsos foltok is látszottak a sárga agyagpadlón, pl. az ÉNy-i sarokban és középen egy, amik néhány cm után eltűntek. Az apró cölöplyukak egy része is a döngölt padló alatt volt és kerámiatöredékek is kerültek innen elő (simított hombártöredékek). Bejáratot nem találtunk. A kőfalak jelentkezési szintje —85 cm, felette egy sárga, agyagos, köves szint, amit egy fekete égett sáv zár le. Ennek az égett sávnak a folytatását az épületen kívül is megtaláljuk, néhány cm-es döngölt fekete csík formájában. Ez egy későbbi elplanírozott padlószint lehetett (VII. t. 2a—b.). Ehhez az épület feletti járószinthez tartozhatott az ,,E"-fal, melynek iránya majdnem megegyezik a kőépületével, de magasabban jelentkezett és csak egy sor kőből áll. Vele egy szinten, de az épületen belüli égett részben látszott egy kisebb gödör, szélén kövekkel, amiben egy ezüstpénzt is több bronz-, ill. vastöredéket, véreteket találtunk (1. számú érem). Az épület felett későbbi objektum is volt. Az 190