Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Ottományi Katalin–Galber Dénes: Római telepek Hereghalom és Páty határában. (A pátyi terra sigillata)

falában az objektum foltja is látszik, amihez tartozott. Ez egy 260 cm széles, 110 cm mély gödör, ami a sarokban levő kőomladékból indul. Lehet egy késői gödörház, melynek felmenő fala agyaggal kevert kő volt. Formáját nem tudjuk, elszántották. Kövei közül kevés leletanyag került elő. Miatta a gödörház jelentkezését csak 100 cm-től lehetett megfigyelni és az árokrendszernek is már csak az alja volt meg. A stratigráfia alapján a település életének itt három periódusát tudjuk elkülöníteni. Legkorábbi a gödörház, ezt vágja egy hosszanti árokrendszer és legfelül egy kiszántott falú építmény maradványai. Az egyes periódusok korának pontos meghatározását 1. a leletanyag ismertetése után. Páty Az 1974—1977-ben végzett terepbejárások eredményei alapján Pátyon kétfajta birtoktípus található (II. t.). Az elsőbe tartoznak a kőépület nélküli, falusias jellegű települések, melyek egy részénél késő kelta előzmény is kimutatható. Pl. 1. Ih. (Páty-Lövöldöző). Ez egy 200

X100 méteres kis telep, melyet a felszíni leletek alapján a II—

III. században használtak. Kelta előzmény nélküli lelőhelyek a 21., 26., 28. számúak, leletanyaguk általában II. századi, a 21. lelőhely az I. sz. végétől a III. század közepéig tart. Kőépület nyoma egyiken sincs. Ezek paraszti kisbirtokok, ill. kisebb bennszülött telepek lehettek. A legtöbb római lelőhely Páty környékén a másik típusba tartozik. Fő jellemzője, hogy felszínén kövek, tegulák találhatók. Egy vagy több kőépülettel rendelkeztek. Ide tartoznak a 3., 8., 9., 10., 15., 19., 29. lelőhelyek. Nagyságukat tekintve különbözőek. Legnagyobbak, az általunk kutatott 9. Ih., tőle Ny-ra a 19. Ih. és É-ra a 8. Ih. A 19. lelőhelyet (Laposi dűlő) szintén érinti az építendő Ml-es út. (Kutatására sajnos nem volt időnk.) Ez egy 700X300 méteres területen fekszik, felszínén kiszántott tűzhelyek, köves, tegulás felületek figyelhetők meg. A kerámia alapján kora az I. század végétől a III. század közepéig terjed. Erre a lelőhelyre vonatkozik Rómernek az a közlése, hogy a „kozáromi felhagyott kútnál mintegy 10 db vízvezetékcsövet találtak".

16 A 8. lelőhelyen (Malom dűlő) terrazzo padló nyomait is sikerült megfigyelni, tegulákkal, kövekkel és fűtőcsővel együtt (500X200 m). Felmenő falai a múlt században még láthatók lehettek. „Pátyon kiterjedt falomladékok vannak."

17 Leletanyaga II—

III. századi. A lelőhely É-i részén csontvázas sírok is előkerültek. Két római kőépület nyomait figyelték meg a 15. lelőhelyen, a Füzes-patak keleti oldalán (II—

III. század). Egy-egy kőépülettel rendelkező kis lelőhely a 10. és 29. számú. Ezek II. századiak. Esetleg fürdőépület lehetett a 3. lelőhelyen, a Főkút-forrásnál, ahonnan egy nimfáknak állított oltárkő is előkerült. (Marcus Valerius Karus, Aquincum colonia decuriója állította.)

17a A terepbejárások eredményei alapján Páty környéke a római korban az I. század végétől a III. századig lakott volt. Valójában a IV. században is voltak itt kisebb települések, de ezek kőfalait már kiszántották. így pl. az általunk kutatott 9. lelőhelyen is, ahol az első két ásónyom anyagában késő római zöldmázas, besimított díszítésű kerámia és érem került elő. Késő római temetkezés nyomai eddig kevés helyen ismertek Pátyon. A mai 189