Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Ottományi Katalin–Galber Dénes: Római telepek Hereghalom és Páty határában. (A pátyi terra sigillata)

37. lelőhely A már említett Békás patak nyugati partján fekszik, egy alacsony dombvonulaton. A felszíni leletek köveket, tegulákat, III—

IV. századi kerámiát tartalmaznak. Erre a lelőhelyre vonatkozhat Reiszig Ede közlése is, mely szerint a herceghalmi pusztán római épületmaradványok és régiségek találhatók.

6 Az 1981 augusztus—szeptemberében végzett régészeti ásatás a domb tetején, illetve a patak felé eső keleti lejtőn egy nagyobb kőépületet, omladékos falmaradványokat, kőből épített kemencét és földbe mélyített objektumok ré:zletét tárta fel (III. t.). A kőépület a domboldal tetején, a lelőhely nyugati végében helyezkedik el. Külső mérete 21,9X7,7 méter. Téglalap alakú, kétosztatú épület, ÉNy—DK-i tájolással. A DK-i végében levő kisebb helyiség 6,6X4,8 m (belső méret), a nagyobb helyiség 6,6X15,2 m. Bejárata a DK-i sarokban volt, itt egy 2,8 méteres szakaszon hiányzik a kőfal. A nagyobbik helyiségbe vezető bejáratot nem találtuk meg, de itt nem ástuk ki teljes hosszában az épületet. Falvastagsága 55— 60 cm, az északi zárófala vastagabb, 75—80 cm. A falak szárazfalazásos technikával készültek, habarcsot sehol nem találtunk. Szélein nagyobb kövekből, középen kisebbekből építették fel őket. Felmenő falait kiszántották, jelentkezési szint rögtön a szántott humusz alatt. Mi már csak három sor követ találtunk meg, aljuk a felszíntől számított 70 cm mélyen. Az épület tetejét imbrexek és tegulák borították, nagyon sok volt belőle az 1—2 ásónyomban. Falai befelé dőltek, az épület belseje tele volt vele. Agyagpadlója lehetett, a kisebb helyiség É-i és Ny-i belső fala mentén több helyen paticsos, faszenes sávok jelentkeztek az épület sarkában folt alakban. Az épület belsejében, ill. az osztófal túloldalán ilyen átégett részek nem voltak. Az épületnek esetleg porticusa is lehetett, ugyanis az ÉK-i sarka mellett, de az épületen kívül (7. szelv. 1. ány.) oszloptöredék került elő. A keleti, hosszanti oldalához később hozzáépítettek egy lekerekített sarkú kis építményt, melynek szélessége 2,6 méter, hosszából csak 2 méteres szakaszt ismerünk, de nem sokkal lehetett hosszabb, mivel a tőle dél felé 2 méterre levő VIII. árokban már nem került elő. (A 27. szelv. sarkában viszont omladékos kövek voltak, ez lehetett a déli fele.) Kevésbé mélyre alapozták, mint a nagy kőépületet, mi már csak egy sor követ találtunk meg, és iránya is eltér attól. Hasonló szerkezetű és irányú a VI. árok és a 15. szelvény omladékos kőfala, melynek csak DNy-i sarkát találtuk meg. Mindkettő alatt földbe mélyített gödör foltja jelentkezett, esetleg gödörházak felmenő falait építették agyaggal kevert kőből. A 24. szelvény gödrének mélysége 110 cm, jellegzetes leletanyag nem volt benne, lehet korábbi is. A 7. szelvény gödörházának is agyagba rakott kövekből volt a felmenő fala. Az első ásónyomtól kezdve tele volt kövekkel, majdnem a gödör aljáig. Ugyanakkor a nagy kőépület ÉK-i sarka, aminek ebbe a szelvénybe kellett volna esnie, hiányzott. Lehet, hogy ezt használták fel (az omladék közepén volt egy nagy kváderkő is). A gödör alja 198 cm mély, kelet felé több padkával, a legfelső 60 cm-nél. A kövek között paticsos barna betöltés (az objektumok leletanyagát 1. később). A gödörház a metszet szerint északi és keleti irányban is folytatódott (V. t. 1.). Tőle K-re találtunk is egy hasonló korú objektumot (8. szelv.). Ebben a szelvényben már a 2. ásónyom után jelentkeztek vékony „gerenda"-nyomok, É—D irányúak (szél.: 10—15 cm, mélység: 6—9 cm). Alatta egy К—Ny irányú mély és hosszú árok. amiből észak felé két egyenetlen aljú, 186