Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Örsi Julianna: A Tápió mente társadalomnéprajzáról

Fiatal halott esetén a temetést a halott lakodalmának tekintették. A halottat menyasszonyi vagy vőlegényi ruhába öltöztették fel. A menet élén a vőlegény — a halott udvarlója — egy tányéron vitte a menyasszonyi koszorút. Ha legény volt a halott, egy menyasszonynak öltözött lány a halott kalapját vitte. (E tárgyakat bedobták a sírba.) Utánuk hat nyoszolyólány és legény koszorúkat vittek Nagykátán, Tápiószentmártonban. Pándon e lányok tiszta fehérbe öltöztek és félkoszorú volt rajtuk, a legények karján pedig fehér mirtusz egy kis szalaggal. A halottvivők is fiatalok voltak. Tápiószecsőn a lányokat hívták koszorúba, ami annyit jelentett, hogy fehér ruhába menjenek a temetésre, mert ők viszik a lobogókat. „A fényeskeresztre egy zsebkendőt és bokrétát kötöttek, mintha a halott a vőlegényének adná." Az átlagos temetéstől különbözött a rózsafüzér-társulatba (tartozóké. Külön társulati lobogót is vittek. A lobogókat a társulati tagok vitték. Az „anyánk (a társulat vezetője) előimádkozott". Kókán a temetés végén a családtagok a sírt egyesével balról jobbra — a fejtől indulva — háromszor megkerülik. A Tápió mentén is szokás volt a halotti tor. A temetésen funkciót ellátók és a rokonság vett részt rajta. Napjainkban a halott gyermekeit és azok családjait vendéglik meg. A házastársat, szülőt, testvért egy évig, a gyereket fél évig, a szülők testvérét, unokatestvérét 2—3 hétig gyászolták. CSALÄDSZERVEZET E kérdéskör vizsgálatát ismét történeti adatok elemzésével kezdjük. XVIII. századi családonkénti összeírásokra bukkantunk az egyházi anyakönyvekben (1776, 1779, 1782, ?). E források teljes feldolgozását később szándékozunk közreadni. Ezúttal csak azokat az adatokat sorakoztatjuk fel, amelyek segítenek a jellemző családtípus megállapításában. Az 1779-es összeírás szerint Nagykátán 1559-en laktak. A házak száma 231 volt. Egy háztartásba ekkor 6,74 fő tartozott. A pontos évszámmal meg nem jelölt összeírás szerint a település lélekszáma 2464, amely 1205 felnőttet és 1259 gyermeket jelentett. 365 háztartást írtak össze. Egy háztartás átlagos létszáma 6,75 volt. Bár a település lélekszáma között jelentős különbséget mutat a két összeírás, de az egy háztartásba eső személyek száma szinte azonos, így bizton támaszkodhatunk a családnagyság és -típus meghatározásánál a pontosan datált összeírásra. Ha az egy háztartásra eső családtagok számát néhány település adataival összevetjük, láthatjuk, hogy a nagykátai érték magasabb az országos átlagnál. Dányi Dezső térképe a Tápió mentét a kis- és nagycsaládos régió közötti átmeneti területként tűntette fel a II. József-féle népszámlálás alapján.

24 A háztartások átlagos nagyságáról már szóltunk. Az alábbi táblázatban azt közöljük, a különböző nagyságú háztartások gyakorisága hogyan oszlott meg. A nagykátai háztartásokat — az 1779. évi adatok szerint — a következő családtípusokra oszthatjuk: 692