Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Örsi Julianna: A Tápió mente társadalomnéprajzáról

„Nekem hét családom volt" (Kóka). „Vettek az ángyuknak egy házat — mert úgy hittak a báttyának (a szülő testvére) a feleségit, hogy ángyi" (Úri). „Az apám testvére volt Misa báttya meg Örzse nénnye" (Tápiószentmárton). „Apámuram, anyámasszony — ezek voltak a régi anyós, após megszólítások" (Tápióság). „Az anyósomat az én férjem meg az ő családja úgy szólította, hogy édesanyám, oszt én is úgy szólítottam, pedig nem édes volt" (Nagykáta). „Én úgy hívtam őket, hogy mama meg -papa vagy édesanyám meg édesapám. Az ipám, napám a tótságnál volt divat" (Nagykáta). „A háznál a legöregebb menyecske főzött" (Űri). „Nálunk asszonyom (legidősebb menyecsketárs) volt a gazdaasszony" (Űri). „Édesanyámtól hallottam, hogy ő úgy hívta az ángyát, hogy asszonyom" (Kóka). „Az uram testvérének a felesége nekem azt mondta, hogy ángyi" (Űri). „Ángyom is ott lakott velünk. Az apám testvérének a felesége" (Űri). „A régiek szokták mondani, hogy öregbik uram, mink már csak István bátyámnak" (Kóka). 23. kép. Pajtások (reprodukció) 686