Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)
Örsi Julianna: A Tápió mente társadalomnéprajzáról
„A kisebbik uram — az az urának az öccse volt. Azt is mondták: öregebbik uram meg nagyobbik uram" (Tápióság). „Nekem ha valamelyik rokonom elvesz egy nőt, az ángyom lesz, ha valamelyik rokonom férjhez megy, annak az ura sógor" (Pánd). „A sógoraim megkívánták, hogy magázzam az idősebb testvéreimet" (Tápióság). , t1 . ... A tót nemzetiségűek természetesen anyanyelvükön szólítottak rokonaikat is. A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány tápiósápi rokonsági terminológiát. A testvér szesztrá és brát, nénike vagy bátyuska. Az anyai nagynéni ucsina, annak a férje ucsek. Az após bátyja a sztriteg, annak a felesége a sztrina. A Tápió mentén néhány összefoglaló rokonsági terminológiát is feljegyeztünk. Ezek a következők: őseim, utód, rokon, família, család, közeli ág, nemzetség. Közeli rokonnak a testvér gyerekéig tekintik a rokonokat. Figyelemre méltó adatnak tartjuk, mikor egy tulajdonsággal ruháznak fel egy egész nemzetséget. „Az olyan nemzetséges nyavalya, aki félti az asszonyt. Vannak ilyen családok, hogy fiúról-fiúra marad a féltékenység" — hallottuk Tápióságon. A rokonsági terminológiákból arra következtethetünk, hogy a vérségi összetartozás tudata elég szűk körű. Szinte nem terjed túl a nagycsalád tagjainak számontartásán. A házastárs testvéreire alkalmazott terminológiák viszont őrzik a nagycsaládi együttélés emlékét. Az elődök számontartását családtörténetekben sem sikerült megfognunk. Mindössze Üriban a Sárközi család származástörténetét tudtuk felkutatni. Az 1893-ban született Sárközi Sándor így mondta el: „Az úgy volt régen, hogy fogták a katonákat. Akit elfogtak, az míg meg nem öregedett, az mindig katona volt. A mi családunk történetének eleje is onnan kezdődött. Üllőről származott a Sárközi. Valami muzsikus cigány volt. 24, kép, Kispadok az utcán. 687