Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Dusek László: Tápiószentmárton, Tápióbicske és Pánd szociográfiai és gazdaságföldrajzi változásai

A varrodában a bérszínvonal jelenleg elmarad a helyi termelőszövetkezet bérszínvonalától, mivel 1800—2800 Ft között vannak a havi keresetek (teljesítménybér), míg a termelőszövetkezetben a betanított női munkaerő keresete havi 3400—3600 Ft. Így érthető, hogy a hazajövő ingázók inkább a termelőszövetkezet melléküzemágában keresnek munkát. 1976-ban telepítették Tápiószentmártonba a budapesti Számítástechnikai Vállalat helyi telepét. Kizárólag helyi női munkaerőt foglalkoztatnak három műszakban. Ebben az üzemben mágneses adatrögzítés folyik. Megrendelőik között országosan is jelentős vállalatok vannak. Ebben az üzemben gondot okozott a termelés első időszakában az, hogy az idősebb és főleg a mezőgazdasági munkát felcserélő munkaerő az adatrögzítő gépek kezelését nehezen sajátította el, többen erre képtelenek voltak. Ezért ebben az üzemben átlagéletkor lényegesen alacsonyabb, mint a varrodában. 27. sz. táblázat A MUNKAERŐ SZÁRMAZÁSA Budapestről jött vissza 10 fő 23,8% Nagykátáról jött vissza 6 fő 14,30/o Ceglédről jött vissza 3 fő 7,2% Háztartásbeli volt 7 fő 16,6%! 21,4%J (38%) Első munkahelyén dolgozik 9 fő 16,6%! 21,4%J (38%) Egyéb helyi munkahelyről jött 7 fő 16,7% összesen : 42 fő 100,0% Látható, hogy az első munkahelyén dolgozók és a volt háztartásbeli aránya valamivel kevesebb, mint a varrodában. Ugyanakkor, ha csak az első munkahelyen dolgozók arányát nézzük, feltétlenül észre kell venni a különbséget a két munkahely között. Ez abból adódik, hogy az adatrögzítő gépek kezelése bonyolultabb feladat a szakképzetlen munkaerő számára, mint a ruházati ipar egyes munkafolyamatainak elsajátítása, amelyeknek alapismereteit többen már a háztartásban megszerezték. Az adatrögzítő gépek kezelésére könnyebben be lehetett tanítani a fiatalokat, mint az idősebb munkaerőt. Tápiószentmártonban a női munkaerő egy része bedolgozói ipari tevékenységet folytat. A bedolgozókat foglalkoztató üzemek közül legjelentősebb a Vecsési Ruházati Szövetkezet (VERUSZÖV). Tápióbicskére 1975-ben telepítették az Export Háziipari Szövetkezet egy részlegét, amelynek központja Budapesten van. Ezt az üzemet a helyben levő szabad és ingázó munkaerőre alapították. Elsősorban csecsemő- és gyermekruhákat készítenek, ami részben exportra (Szovjetunió), részben hazai fogyasztásra kerül. Az adatokból kiderül, hogy a munkaerőnek közel fele (46,1%) az üzemtelepítés előtt a fővárosba és Nagykátára ingázott. 1978-ban telepítették Tápióbicskére a budapesti Villamosgép és Alkatrészgyártó Ipari Szövetkezet öntödéjét. Ebben a kisüzemben alumíniumtömbök992