Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Dusek László: Tápiószentmárton, Tápióbicske és Pánd szociográfiai és gazdaságföldrajzi változásai

A termelőszövetkezetben a gépi ellátottság optimális. Viszont a gépek kihasználtsági foka a kedvezőtlen infrastrukturális viszonyok miatt nem érheti el az optimális szintet. Mivel rosszak az útviszonyok, tetemes a termény veszteség és a gépek amortizációja gyors. A NÖVÉNYTERMELÉS SZERKEZETE ! A termelőszövetkezet jelenlegi növénytermelési szerkezetét kb. 3 évvel ezelőtt alakították ki (21. ábra). A vezetők szerint ez a szerkezet felel meg legjobban a természeti és még inkább a mai közgazdasági adottságoknak. A gazdaság legnagyobb bevétele növénytermelésből származik (20. ábra), de részaránya az összbevételből fokozottan csökken az ipari tevékenységből eredő bevétellel szemben (1976-ban növénytermelésből az összbevétel 53%-a, 1979-ben 46%-a származott). 21. ábra. A növénytermelés szerkezete a tápiószentmártoni Aranyszarvas Mgtsz-ben 1980-ban. A kenyérgabonák közül a búza termelése hagyományos. Termésátlaga évről évre megyei és országos átlag felett van. Évente általában 1500 ha-on termelik és 45—50 q hektáronkénti termésátlaggal. 1979-es aszályos évben is 45,5 q/ha volt a termésátlag, 1980-ban 54,31 q/ha, míg az országos átlag 1979-ben 32,6 q/ha volt.

33 (Az utóbbi eddigi „házi" rekord.) A búzatermelésben rendkívül fontos szerepe van a zöldborsónak, amely elővetemény. Azokon a területeken, ahol az előző években zöldborsót termeltek, kb. 20%-kal több terményre számíthatnak. Ez a hektáronkénti kb. 20% minden bizonnyal a borsó minimális vízfelhasználásának köszönhető. (Ez 1979-ben kb. plusz 8—9 q/ha búzát jelentett.) 984