Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Dusek László: Tápiószentmárton, Tápióbicske és Pánd szociográfiai és gazdaságföldrajzi változásai

3. A faluról történő elvándorlásnak feltétlenül voltak ún. „pszichológiai okai" is (Enyedi György).

12 Idetartozik az 1950-es évek hibás agrárpolitikája (a sokféle beadás, nemcsak a gazdag parasztsággal, hanem középparasztsággal szemben alkalmazott diszkriminációs adópolitika stb.), majd az 1959—1961 közötti kollektivizálás. Ennek nyomán helyenként és időnként „pánikszerű" volt a falusi lakosság egyes rétegeinek az elköltözése. 4. Az elvándorlást növelte, fokozta a helyi munkaalkalmak korlátozott volta, valamint a falusi életkörülmények, az infrastruktúra elmaradottsága is. Jellemző az elvándorlás iránya is Tápiószentmártonból, Tápióbicskéről és Pándról is. Elsősorban Budapestre és a fővárost körülvevő agglomerációs településekbe (Gyömrő, Gyál, Vecsés, Budaörs stb.) történt az elvándorlás, amint azt a 3. sz. táblázat mutatja. 3. sz. táblázat HÁNYAN ÉS HOVÁ KÖLTÖZTEK EL AZ UTÓBBI 30 ÉV ALATT AZ ÖSSZEÍRT CSALÁDOKBÓL?

13 Név Budapestre Az agglomerációba Más településbe Tápiószentmárton 116 fő (27,2%) 245 (57,7%) 65 (15,1%) Tápióbicske 96 fő (27,9%) 167 (50,0%) 81 (22,1%) Pánd 18 fő (15,8%) 71 (62,8%) 24 (21,4%) 1970 és 1980 között az egész országban mérséklődött a népesség mozgása, így természetesen Tápiószentmártonban, Tápióbicskén és Pándon is. Ennek okai a következők: 1. Az 1960-as évek közepén megépült a Bp. Keleti—Nagykáta—Űjszász— Szolnok vasúti vonalon a második sínpár. Az 1960-as évek végén megtörtént ennek a vasútvonalnak a villamosítása is. így ezen a vasútvonalon meggyorsult a közlekedés, lehetővé vált — nagy nehézségek árán ugyan — a napi ingázás a fővárosba ezekből a vasútállomással nem rendelkező településekből is (Tápiószentmárton, Tápióbicske, Pánd). Ez akkor egyúttal azt is jelentette, hogy a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerőnek és a kollektivizálás miatti „pánik" következtében a lakosságnak nem szükségszerűen kellett elvándorolnia más településekbe! 2. A napi ingázás fokozódását jelentette a 60-as évek elejétől-közepétől az is, hogy néhány fővárosi ipari vállalat saját autóbusszal szállítja „háztól házig" a munkásokat mindhárom felmért faluban (Egyesült Gyógyszergyár, Elzett, Patyolat, Középületépítő Vállalat stb.). 3. A mezőgazdaság technikai színvonalának emelkedése elsősorban a nagyüzemekre vonatkozik, de emellett a háztáji és kisegítő gazdálkodásban is alapvető változásokat okozott. Emiatt ezekben a falvakban fokozatosan megnövekedett a háztáji gazdálkodás szerepe, ugyanis abból jelentős jövedelme van a lakosság bizonyos rétegeinek (fóliás zöldségtermelés, dohány- és szőlőtermelés, kisállattartás stb.). Ez a jelenség ugyancsak fékezte az elvándorlást. 4. A 60-as évek végén országszerte elkezdődött az ipar decentralizálása. Kisebb-nagyobb üzemeket telepítettek az egykori „tiszta" agrárfalvakba. Ekkor 959