Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Gulyás Éva: Hidelmek, szokások a Tápió mente néhány falujában

JEGYZETEK 1 Borovszky S., 1911. II. kötet. 1—37. Az utóbbi évek kutatásai derítettek fényt arra, hogy a Magyarország Vármegyéi sorozat több kötetében különböző álneveken Móricz Zs. írta a vármegye népéről, nyelvéről, szokásairól stb. szóló fejezetet. Pl. Bács-Bodrog, Szatmár, Esztergom vármegye. Móricz Zs., Tanulmányok II. Erkölcsi sarkantyú, Bp. 1982. 2 Mint írja, forrásait tekintve az „eredeti gyűjtött adatokon", „magánközlemények"-en kívül főleg az Ethnográphia, a Magyar Nyelvőr népnyelvi és néprajzi adalékaira épül, valamint Madarassy László (Népies gyógyászat a Kiskunságban), Tóth István (Kiskunfélegyháza vidéki néphiedelmek), Réső Ensel Sándor (Magyar népszokások) s még mások addig megjelent idevonatkozó munkáira. Móricz Zs., 1982. 380. 3 Azt írja, hogy a „kísértetet úgy lehet a házbul kiűzni, hogy papirosra nyomott miatyánkokat kötünk a derekunkra, osztán az ajtókat meg az ablakokat beszórjuk sóval meg paprikával. Móricz Zs., 1982. 361. 4 L. erre vonatkozóan Sándor Ildikó Pest megyei bibliográfiáját. — Dobos Ilona: Történeti és helyi mondák. 1964. 156. 1. Űri, Sülysáp. CKMA. 247—67.; Agócs Pál: Folklór anyag. 1941. 18. p. EA. 201. Tápióbicske. Hofer Tamás: Vegyes néprajzi gyűjtés. Szentmártonkáta. 1951. 19. p. EA. 2378.; Ofella Sándor: Muzsika gazda. Tápiószecsői népi szokások az 1900-as évekből. 1956. 7. p. P. 111/1956.; Fejes Ferenc—Furuglyás Géza: Mendei lakodalmas. 1957. 7. p., P. 104/1957. Fodor Margit: Lakodalom Szentmártonkátán. 1963. 11. p. P. 383/1963. 5 Vankóné Dudás J., 1976.; Schräm F., 1972., Börzsöny néprajza, 1977. 6 Gyenge A., 1969. Az újszászi adatok lelőhelye a továbbiakban hivatkozás nélkül is ez a munka. 7 Borovszky S., 1911. 140 és 146. 8 Manga J. írja, hogy a palócoknál se szeri, se száma azoknak a hiedelemtörténeteknek, amelyek a lóvá változott és megpatkolt boszorkányról szólnak. Manga J., 1979. 144—145. 9 Móricz Zs., 1982. 360. 10 Barna G. hasonló adatokat közöl a Zempléni-hegységből. Mint írja, a ló nyomának felszedésével történő megrontásról tudósít egy 1751-es sátoraljaújhelyi boszorkányper. Barna G., 1981. 191. 11 Ismerik az Ipoly mentén (Gulyás Ê. 1977. 489.) is. 12 Nora — a szlovák néphit mitikus alakja. Magyarországon a szlovák, illetve az elmagyarosodott szlovák népesség körében bukkan fel alakja, főleg Észak-Magyarországon. L. Barna G., 1981. 201. 13 L. Diószegi V., 1967. A leendő táltos kiválasztása: 29—38. A táltos viaskodása: 108—123. 14 Diószegi V., 1967. A jelölt „fölös számú" csontja: 51—60. 15 Móricz Zs., 1982. 360. 16 Móricz Zs., 1982. 360. 17 L. Gulyás Ê., 1977. 494. A palócoknál tüzes ember — 1. Manga J., 1979. 141—142. A Jászságban, Jászdózsán tüzes fődmérő. Gulyás É., 1973. 122. Nagykőrösön nem ismerik, a lidércfény terminus a földbe ásott kincs tisztulására. Barna G., 1978. 441. 18 Móricz Zs., 1968. 130—139. 19 Diószegi V., 1968. 130—139. 20 Susenka — a susiensky = aszalt gyümölcs jelentésű szlovák szóból ered (Szlovák— Magyar Kéziszótár Bp. 1973). Szinnyei J. Tájszótára hasonló jelentéssel még az alábbi helyekről említi: susinka, szuszinka — Tiszafüred és vidéke, Baranya m. Ormánság, Kiskunhalas; Sajószentpéter, Borsod m., Rimaszombat, Hajdúböszörmény, Kassa vidéke és Ugocsa m. Szinnyei J., 1897. A susenka terminus megléte a lakosság egy részének szlovák eredetét mutatja. 21 Vankóné Dudás J., 1976. 283., valamint Manga J., 1979. 201—203. Fontosságát jelzi ebből a szempontból, hogy a Palóc Felderítő Kérdőív kérdéspontjai között is szerepel. 22 A szentelmények népi felhasználásához 1. Szendrey Zs., 1938., Bálint S., 1942., a görög katolikusok szentelményeiről: Bartha E., 1981. Ipoly mentéről: 1. Gulyás Ê., 1977. 503. 23 Farmoson is áll egy Orbán-szobor. Felirata: KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK / KÉRJ ÁLDÁST ISTENTŐL / SZŐLŐINK GYÜMÖLCSFÁINK / ÉS VETEMÉNYEINKRE 842