Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Gulyás Éva: Hidelmek, szokások a Tápió mente néhány falujában

ISTENNEK / SZENTJEIBEN VALÓ DICSŐÍTÉSÉRE / ÁLLÍTTATTAK / A T:GYÖRGYEI ÊS JÁNOSH1DAI / SZŐLŐBIRTOKOS HÍVEK / VARRÓ ILLÉS TEMPLOMGONDNOK / KEGYES HOZZÁJÁRULÁSÁVAL. (A talapzat alsó részén): F. T. SOMOGYI KÁROLY T:SZELEI LELKIPÁSZTOR IDEJÉBEN 1897. Mivel a szobrot a tápiógyörgyiek és a jánoshidaiak közösen állították, ez is újabb adalék a vidék jászsági kapcsolataira (Bereczki Ibolya gyűjtése.) 24 Tárkány-Szücs E.—Diószegi V., Magyar Néprajzi Lexikon. Rostaforgatás címszó alatt. 25 Diószegi V., 1967. A táltos dobja — 69—79. 26 Diószegi V., 1967., 72. Ezenkívül ismerik a moldvai csángóknál, moldvai székelyeknél és a bukovinai székelyeknél is. 27 Vámosmikola, Bernecebaráti, Letkés, Ipolytölgyes. L. Gulyás É., 1977. 503. Szabó László a Jászságból említi a boszorkány személyének megtudakolására a rostavetés szokását: Szabó L., 1982. 231. Ezenkívül Tárkány-Szücs Ernő a Magyar Néprajzi Lexikonban a szokás országos elterjedtségét állapítja meg. 28 Kocsis Gyula azt írja, hogy a Tápió menti falvakban nem volt olyan nagyarányú az elnéptelenedés, mint ahogy azt a kutatók eddig állították — ld. 1979. 15—42. 29 Fügedi M., 1978. 113., Pócs É., 1980. 323—324. A Jászságra vonatkozóan Szabó László állapította meg a táltoshit hiányát. L. Szabó L., 1979. 84—99, 30 Diószegi V., 1968. 130—139. 31 Gulyás Ê., 1977. 494., valamint a 17. sz. jegyzetet. 32 Palócoktól: Manga J., 1968., Galga mentéről: Vankóné Dudás J., 1976. 283. 33 L. ezzel kapcsolatban Pócs É., 1965. 34 L. Pócs É., 1965., Barna G. a palóc kirajzású Csépáról mutatja be az alma fontos szerepét a hiedelmekben, s utal a palóc vonatkozásokra is. Barna G., 1982. 398., Manga J. 1979. 207. 35 Bálint S., 1968. 160. 36 Manga J., 1968., Csépa: Barna G., 1982. 387. Jászságra vonatkozóan: Gulyás Ê., 1973. 130—131.