Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Gulyás Éva: Hidelmek, szokások a Tápió mente néhány falujában

nek sokféle módja alakult ki. Tápiószentmártoni hiedelem szerint úgy lehetett elfogni, ha visszakézből gatyamadzagot vetettek a nyakába. Az esküvőn az volt a szokás, hogy a nyoszolyóasszony kiszakított egy darabot a menkasszony koszorújából és a kezébe adta, az pedig belevarrta a dunnájába boszorkányrontás ellen. Luca napján (dec. 13.) fokhagymával megkeresztelték a lakás, az ólak és istálló ajtaját, hogy ne tudjon bemenni a boszorkány. Szemmelverő ember — akinek összeért a szemöldöke, vagy nagy vastag szemöldöke volt, arra mondták, hogy árt a szeme. A szemmelt vert gyermeknek hasmenése volt „nyirjadt a kislány". Ólmot öntöttek a feje fölött. Csak az gyógyíthatta meg, aki szemmel verte. Vizet vett a szájába, megköpködte vele a gyermeket, utána beleengedte a vizet a gyerek szájába. A szemmel vert malac megdöglött. „Volt egy asszony, aki a saját malacát sem nézhette meg." Védekezésül napfelkelte előtt húgyos seprűvel visszakézből megcsapkodták a jószágokat. A garabonciás diákkal kapcsolatos hiedelmek a táltoshit emlékét őrizték meg ezen a vidéken (foggal születés, 12 éves korában elrabolják, tudományszerzés bikával való viaskodás útján, ezt követő fáradt, kimerült állapot). Diószegi Vilmos a táltossá, tudóssá válás fontos mozzanatainak tekinti ezeket az elemeket.

13 A Tápió vidékén a garabonciás diák hiedelemkörében tűnnek fel ezek az archaikus képzetek. Tápiószentmártonban a foggal született gyermeket garabonciás gyiáknak mondták. Az újszülött gyermek nyakába rózsafüzért akasztottak, amíg meg nem keresztelték, hogy a garabonciás diákok el ne vigyék. „Illés próféta napján viharban jöttek a garabonciások. Mikor a gyerek 12 éves lett, elvitték, ha nem volt rózsafüzér a nyakában. Három nap múlva jött vissza megszaggatva, megtépve, felismerhetetlenül. Nagy bikákkal kellett neki megverekedni három napon át. Mikor legyőzte, akkor engedték vissza." A garabonciás diákok mindig felhőben, zivatarban, viharban érkeztek, Tápiószentmártonban hét utóján, pénteken, szombaton. A vihar, sötét felhők elé harangozni szoktak, Tápióbicskén a lélekváltság haranggal. A harangszó szétverte a felhőket, de csak az a harang, amelyikkel még halottnak nem harangoztak. A táltos szó a táltosló alakját idézi fel bennük. A szilaj, gyors, szép tartású lóra mondták, hogy „Megy, akár a táltos!" A magyar néphit archaikus rétegéhez tartoznak azok a hiedelmek, amelyek a különleges előjellel született gyermeket kiváltságosnak, tudósfélének vagy valamilyen tehetséggel bírónak tekintik.

14 Fentebb már láttuk a foggal született gyermekkel kapcsolatos hiedelmeket. A hetedik gyermeket szerencsésnek tartják, vagy épp ellenkezőleg, szerencsétlennek. Hasznos a keze, tud gyógyítani, ezért „jó kenőasszony lesz belőle". Tápiószentmártonban több kenőasszony működött (név szerint Balaska Mária, Czerván Imréné). Helyretették a ficamot, rándulást, húzódást, jól masszíroztak. A burokban született gyermeket nem éri a golyó, ezenkívül nagyon szerencsés az életben, minden megadatik neki. A Zidérchez kapcsolódó hiedelmek a népi hitvilág egyik legösszetettebb, leggazdagabb részét képezik. A lidérchit valamennyi ágazata ismeretes ezen a vidéken (lidérccsirke, lámpás, tüzes mérnök vagy indzsellér, az elásott kincs tisztulása). Móricz Zsigmond írja, hogy a lidérc fekete tyúk tojásából kel ki, ha valaki három hétig a hóna alatt hordja.

15 Tápiószentmártonban verébtojásból is kikel, de azt csak másfél hétig kell a hóna alatt hordani. A lidérccsirke gaz830