Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Gulyás Éva: Hidelmek, szokások a Tápió mente néhány falujában

A boszorkány a mitikus alakok hiedelemrendszerének központi alakja. Gyűjtőmedencéje a mitikus képzeteknek. Üjszászon arról lehet felismerni, hogy bal kézzel dolgozik. Akinek nagyon füstöl a kéménye, vagy sok tyúkja, jószága van, az is boszorkány. Néhány helyen a bábaasszonyt is bzbájosnak tartják, mert tudásánál fogva rontani és gyógyítani is tud. Általánosan ismert hiedelem szerint a boszorkányságot a haldokló boszorkánytól lehet megszerezni kézfogással. Addig nem tudott meghalni, amíg át nem adta a tudományát. Ha mást nem, egy seprűnyelet dobtak a kezébe az ablakon át. Ha valaki a seprűnyél másik végét megfogta, arra szállt rá a tudománya. A boszorkányok éjjel járnak és a keresztútnál tanácskoznak. Kulcslyukon, kéményen át hatolnak be a házba. Ezért újszászi hiedelem szerint Szent György napján söprűt kell tenni a kéménybe, a kulcslyukat pedig gatyamadzaggal kell betömni. A boszorkányok egyik jellemző tulajdonsága, hogy rendelkeznek az alakváltozás képességével. Kutya, macska, de ezen a vidéken főleg csikó, ló alakjában tűnnek fel, ezenkívül apróbb, alig észrevehető tárgyak — szalmaszál, kenyérmorzsa — formájában. A megpatkolt boszorkányról szóló hiedelemmondák igen népszerűek.

8 A történet szerint a gatyamadzaggal elfogott csikót a kováccsal megpatkoltatják és másnap megbetegedik valamelyik szomszédasszony. Tápiószentmártonban mesélték, hogy „Volt egy Rigó Lina nevű asszony. Az öreganyámnak három fia volt, azok kint háltak az istállóban. Észrevették, hogy éjjel fejik az egyik tehenet. A szomszéd azt tanácsolta, hogy a gatyamadzagra kössenek hurkot és akasszák a kilincsre. Reggelre benne volt egy kiscsikó. Megpatkoltatták, a kovács megvasalta. Hát, mikor ment haza öreganyám, Lina néni feküdt, megpatkolva keze-lába, ő volt a boszorkány. Bele is halt." A boszorkány legfőbb ártó tevékenysége a rontás és szemverés. Újszülöttnek, kisgyermeknek, szerelmeseknek és állatoknak (aprójószág, malac, tehén) ártott leginkább. Nem engedték a szoptatós anya közelébe, az újszülöttet sem nézhette meg a keresztelőig. Ha a gyermekágyas asszony elaludt, gyermekét kicserélték a boszorkányok. Ezért a gyermek nyakába rózsafüzért akasztottak keresztelőig. Móricz Zsigmond írja, hogy a váltott gyermekről azt tudják, hogy roppant nagy a feje; 60—80 éves öregnek tartják ezt és azt mondják, hogy csak úgy változott kis gyerekké.

9 Azzal is meg lehetett rontani valakit, ha a lábanyomából felszedték a földet.

10 Tápiószentmártonban egy asszony felszedte a kiszemelt legény friss lába nyomát, ezzel teljesen megrontotta. Ha a tehén nem adott tejet, vagy véres tejet adott, illetve ha megtúrósodott a tej, azt mondták, hogy megrontották. Tápiószentmártoni hiedelem szerint a boszorkány macska alakjában járt éjjel tehenet szopni. Ügy védekeztek ellene, hogy a tejet a vályúba vagy az istállóküszöbre öntötték és a balta fokával verték. Megjelent a rontó személy, hogy hagyják abba, mert az ütések őt érik. A tehénrontás gyógyításának ismert módja volt a füstölés. Tápiószentmártonban karácsonyi morzsikával füstölték meg a tehenet. Üjszászon úgy füstölték ki a boszorkányt, hogy csutkát, sót, lisztet, krumplit, cukrot, tojást és ami még otthon volt, tűzre tettek és közben hangosan szitkozódtak. Vagy az állat elől elvett száríziket égették éjjel-nappal, időnként sós vizet, kamillát tettek a tűzre. A rontó személy közben itt is feltűnt. Számos más hiedelem, tilalom vonatkozik a tej haszon megóvására, pl. nem szabad élével felfelé fordítani a kést, vagy késsel aprítani a kenyeret a tejbe, 828