Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)
Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén
gyobb területet tekintve is inkább azt mondhatjuk, hogy az északi magyar területeken, a Felvidéken maradt meg ez a szokás legtovább. A Jászságban is szórványosan bukkan fel (Jászalsószentgyörgy), 20 annál gyakoribb viszont a palócok lakta területen, így az Ipoly mentén is. 21 A karácsony előtti szálláskeresés szokása, más vallásos jellegű szokással együtt (pl. a februári lourdesi ájtatosság, különböző olvasóházaknál végzett ájtatosságok) domináló szokásaink egyike. A katolikus településeken több változata él, amelyben hagyományos elemek keveredhetnek az egyház által szorgalmazott ájtatosságok szövegeivel. A szokásnak a Tápió mentitől eltérő változatait ismerik Galgamácsán 22 és Túrán. 23 A betlehemezéssel, mint már jeleztem, leírásunk nem foglalkozik. Itt csupán arra a mozgásra szeretném a figyelmet felhívni, hogy bizonyos betlehemes csoportok szomszéd, sőt távolabbi településeket is felkereshettek, kialakítva folklór jellegű kapcsolatokat. Figyelemre méltó, hogy nagykátai betlehemesek eljutottak a Jászságba is. 24 Az egyik legtovább és legélénkebben élő szokás a karácsonyi köszöntés. Ennek nemcsak a Tápió mentén, hanem a vizsgált szomszédos tájakon is szinte falvanként eltérő változatai lehettek. A 14. számú, Kiskarácsony éjszakáján kezdetű ének a Hej víg juhászok, csordások széles körben ismert és kedvelt karácsonyi ének dallamváltozata, szöveg- és dallamváltozatai nagy területen, a Jászságban, a Körös mentén is ismertek. 25 Akadnak köztük olyan változatok is, amelyek több ének és szöveg kontaminációi, mint pl. a 13. számú ének, amelyet a tápiósági cigányok énekeltek. Ennek dallamában ott találjuk a Karácsonyi éjszakáján, valamint a Pásztorok, keljünk fel kezdetű énekek dallammotívumait, s egyik sorának szövegpárhuzamára pl. egy galgamácsai karácsonyi köszöntőben akadunk. 26 Egyértelműen észak felé kapcsolja vidékünket a pásztorok által karácsony tájékán hordott vessző szokása. Ebben két szokás összefonódását tapasztaljuk vidékünkön: egyrészt a pásztorvessző, másrészt az aprószentek napi vesszözés keveredését. Az összefonódásra utal a vesszők aprószentek neve, amelyet így hívnak Galgamácsán 27 és Örhalomban 28 is. A pásztorok karácsonyi vesszőhordására csak a Tápió mentétől északra fekvő területeken bukkanunk: Túrán, 29 Galgamácsán 30 és az Ipoly mentén, 31 míg a vessző alkalmazásának egy másik típusa ismert pl. a Jászság területén. Itt, valamint pl. Nagykőrösön 32 aprószentek napján a gyerekeket virgácsolják meg, miközben azt kérdik: Hányan vannak az aprószentek? E változat ismert Kókán, de megvan Túrán is. 33 E veszszőkkel kapcsolatban csupán arra az archaikusnak mondható körülményre hívom fel a figyelmet, hogy több vizsgált településen e vesszőket a sarokpad sarkán, a szent sarokban, a kenyér és a karácsonyfa kijelölt helyén tárolták. Valószínűleg о szlovák hagyományok erősségét jelzi ünnepkörünkben az András- és Tamás-napi jósló szokások mondókái, valamint karácsony vigiliájának Ádám—Éva-nap megnevezése. Az almának a karácsonyi szokások között elfoglalt fontos szerepe szintén inkább az északi kapcsolatot erősiti, a Palócföld felé mutat. 3 "' A karácsonyi István- és János-napi köszöntés, valamint a vízkereszti háromkirályjárás szinte mindenütt megtalálható. Ám míg a névnapköszöntésnek számos helyi variánsa rögzíthető, a háromkirályok éneke meglepően egységes mindenfelé. 35 A 19. számú névnapköszöntőnknek szövegváltozatát pl. Túráról közölték. 36 Ugyanakkor sehol a közvetlenül szomszédos területeken nem bukkantunk rá a kánai menyegző néhány Tápió menti faluban meglevő szokásának változatára. 806
