Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

8. kép. Hordozható Mária- és Jézus szíve-szobrok (Űri, Kóka; Fotó: a)—b) Barna G., c) Kocsis Gy.) sősorban a Sáptól Isaszegig tartó kb. 15 kilométeres homokos, poros utat tették meg hétköznaplóban. Máriabesnyőhöz közeledve proseccióval, kereszttel és lobogóval vonultak be, a zenekar játszott. Hazafelé menetben pedig az Úriban, az otthonmaradottak várták őket proseccióval a falu határában. A máriabesnyői ájtatosságokból különösen szívesen emelik ki az éjszakai halotti ájtatosságot, a templomi szentségimádást és a temetői keresztutat. Legtöbben ott végezték el szentgyónásukat, áldozásukat is. Az ünnep hajnalán általában az 5 órai mise volt mindig az úriaké a főoltárnál. Sokan mondattak egyénileg is misét különböző szándékokra. Sokan böjtölnek búcsú alkalmával, ám az ünnep szombatját, vigiliáját bojtosén tették meg, azaz húst nem ettek, csupán egy kis kávét ittak, kalácsot ettek. Az idősebb úriak emlékeznek még arra, amikor Máriabesnyőn offereket vásároltak és helyeztek az oltárra. Hálából, mert valamilyen betegségből meggyógyultak. Kinek mije fájt, olyan alakú offert helyezett az oltárra. Csodás gyógyulásokról ugyan az úriak nem tudnak, de szerintük ezekről tanúskodnak a Besnyőn elhelyezett ezüst- és aranyofferek és a márvány emléktáblák. Üriban mondták: „szeretjük úriak Besnyőt és sokszor elmegyünk oda kirándulni, szétnézni", búcsúi alkalmon kívül is. SZENT ISTVÁN NAPJA (AUGUSZTUS 20.) Nagyboldogasszony mellett a legnagyobb nyári ünnep. Jelentőségét a Szent István királyra való emlékezés mellett főleg az adta meg, hogy általában ekkorra fejezték be az aratást, s ekkor tartották meg több vizsgált községünkben az aratóbálokat. A cséplés ekkor még többnyire tartott. Tápiósápon ekkor van a templombúcsú. István király, mint határnap az új kenyérre történő úrvacsora osztásnak is napja. Mind az evangélikusok, 798