Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

mind a reformátusok ekkor úrvacsoráztak (Tápiószentmárton, Pánd, Szentmártonkáta). Az aratással kapcsolatos szokásokat is itt ismertetjük. Tápiószentmártonban az aratás megkezdésekor az aratók a földre kilátogató uraságot az előre elkészített búzakötéllel megkötötték és felköszöntötték : Isten éltesse a nagyságos urat sokáig! Az uraságnak ilyenkor illett áldomást fizetni, az aratóknak valamennyi pénzt adni. Tápiószentmártonban Blaskovich-, Szentkirályi-, Kubinyi- és Magyari-uradalmak voltak. Menden Rosenfeld zsidó bérlő birtokáról említik az aratási szokásokat. Az aratás kezdetekor ha a bérlő kiment az aratókhoz, akkor vagy egy lány, vagy egy legény az uraság bal felső karját pár szál búzával átkötötte, amire annak áldomást kellett adni. Azaz adott az aratóknak bort, sört vagy csak pénzt. Szentmártonkátán a gazda is kijárt megnézni az aratóit. Azok pedig egy alkalommal hosszú kötéllel bekerítik és azért hogy elengedjék pénzt kellett adni, borravalót. „Az akkor egy ünnep volt." Az aratás végén kint a búzaföldön az aratók a legtöbb helyen csináltak aratókoszorút, koszorút. Nagy, kör alakú koszorú volt, amelyet nemzetiszínű szalaggal fontak át. Ezt egy rúdon lányok vitték be az urasághoz Tápiószentmártonban, aki a koszorúért pénzt és bort adott az aratóknak. Ebből az alkalomból a majorban vagy az uraság udvarán aratóbál volt. Gulyáslevest főztek erre az alkalomra. Az aratóbál, az aratókoszorú készítése Űriban is az uradalmi cselédek, aratók (Szita-, Olasz-birtok) gyakorlata volt. Itt is lányok vitték egy rúdon az urasághoz az aratókoszorút, amit az a verandán felakasztott. A koszorút egy háznál készítették el és nótaszóval vitték a falun. Az urasághoz beérkezve verssel köszöntek be: íme itt a kosár, nagy örömmel hoztuk, tekintetes úrnak tiszta szívből adjuk. Fogadja el tőlünk aratás-emlékül, Jó Isten áldása szálljon le az égbül. A koszorút vivő lányok pénzt kaptak. A többi arató is megkapta a járandóságába járó fél liter bort, az egy kiló húst páronként, amit mindenki hazavitt. Az uradalom udvarán ebből az alkalomból bált rendeztek, helyi nevén báldot, zenészeket fogadtak, s ott mulatott az egész aratóbanda. Űriban a koszorút vivő lányok felöltöztek a helyi viseletbe. Az aratókoszorúnak formája miatt itt kosár a neve. Csak az uradalmakban (Szekér, gróf Koronkai) csinálták. Azok a gazdák, akik fogadtak aratókat, a végzéskor túrós rétessel és borral látták vendégül munkásaikat, megemberelte az aratót. Az aratóbál előtt az aratók mindig bementek a templomba hálaadásra. Az aratókoszorút Szentmártonkátán is a marokszedők csinálták, s ezt átadták a gazdának, s egyúttal megköszöntötték. Itt az aratás végeztével az egész községnek volt közös aratóbál a kocsmában. Erre az alkalomra a legények és a lányok magyar ruhába öltöztek, s így járták végig a falut. A kocsmai bálra egy-egy alkalommal csináltak aratókoszorút, amit a táncterem közepén a menynyezetre akasztottak föl. A zsidó bérlőnek készített aratókoszorúba kék búzavirágot is belefűztek. Ezért pár pengő borravalót kaptak. Hasonlóan zajlott le az aratóbál Menden is. A visszaemlékezések szerint az énekek és a verses köszöntő mindig magyarul hangzott. Az ismertetett szokások mindegyik vizsgált településen az uradalmak életéhez tartoztak, s csak az ott aratást vállalók személye révén kötődtek a falu paraszti szokásrendjéhez. 799