Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

indulnak. Isaszegnél a tápiósülyiek szoktak hozzájuk csatlakozni. Máriabesnyőre mindig többen szoktak járni, mint Jászberénybe, oda sokszor 8—10 kocsi nép is elmegy. Innen is másnap délben indulnak vissza és este érkeznek meg Szecsőre. A tápiószecsőiek az említett Jászberény és Máriabesnyő mellett a második világháború óta eljárnak búcsúba a Dunántúlra Péliföld-Szentkeresztre május első vasárnapján, pünkösdkor Mátraverebélybe, augusztusban Jászberénybe és Máriabesnyőbe, kb. egy évtizede szeptember 8-án Csatkára, majd október első vasárnapján, Szent Olvasó Királynéjának ünnepén Egerbe. Augusztus 15-én Máriabesnyőre jártak a tápióságiak is. Búcsújárásuk sajátos mozzanata volt, hogy amikor Isaszög után megpillantották a máriabesnyői templom tornyát, a keresztvivő megállt, a többiek pedig térden csúszva odamentek a kereszthez és megcsókolták. Gyakran előfordult, hogy a tápiószecsői búcsúsokhoz csatlakoztak. Az utóbbi évtizedben pedig, hogy autóbusszal járnak, eljutnak mind a Dunántúl, mind pedig az Alföld nagy búcsújáró helyeire. Űri község számára is a máriabesnyői nagyboldogasszonyi búcsú volt a legfontosabb. Sokszor még papjuk is elkísérte őket. Nagyboldogasszony ünnepén kívül az úriak eljártak Besnyőre még Gyümölcsoltóra, pünkösdkor, Kisboldogasszonykor. Máriabesnyő Űritói kb. 40 kilométer, gyalog mentek mindig. Ez 8—10 órai út volt. A következő útvonalon mentek: Űri—Sülysáp, majd földúton Jakabszállás (Sáp része)—Isaszeg, itt megebédeltek, földúton tovább Szántópuszta—Ilkapuszta és Máriabesnyő. Általában a reggeli kismise után, ritkábban még korábban indultak otthonról. Csupán az a pár személy, akik nem bírták a meleget, az ment el még éjjel, azok reggelre Máriabesnyőn voltak. Egyszerre 500—600 ember is elindult. A keresztet fiatal fiúk vitték rendesen, ha elfáradtak a vállon is. Űtközben cserélték egymást. Úriból mindig ment a búcsúsokkal a fúvószenekar. De emlékeznek zenekarra Tápiószecsőről, Űjhartyánból és Vecsésről is. Innen a svábok jöttek zenekarral. A svábokról mondják, hogy Ceglédbercelről 2 csoportban jöttek a búcsúsok Máriabesnyőre, egyben a magyarok, egyben a svábok. Úriban szálltak meg péntekről szombatra virradó éjszaka, ők kéredzkedtek be a házakba. Egy-egy helyre több család is mehetett. Sokan voltak katonacimborák, s ez a kapcsolat fennmaradt. Ilyenkor a háziak megvendégelték őket buktával, amiből sokszor egy vajlinggal is sütöttek. A búcsús menet Máriabesnyőre is, máshová is mindig azonos módon állt fel: elöl ment a búcsús kereszt, amit 10—12 lány és fiúgyerek felváltva vitt az úton. Utánuk, mellettük 2 fehér és 2 piros lobogót vittek. Őket követte a hordozható Mária-szobor, amit lányok vittek Űrira jellemző viseletben, mellükön keresztben kék szalag volt. őket a fiúk követték, mellükön piros szalaggal, ők a Jézus Szíve-szobrot vitték. A szobrok hordásában a felnőttek is segítettek. Csak akkor vitték kézben, amikor falun haladtak keresztül, máskor feltették a kocsira. A szobrok után jöttek a búcsúsok. Mellettük oldalt a búcsúvezető, előénekes, hogy diktálását, hangját az egész menet hallja. A menetben tehát gyerekek, férfiak, asszonyok és végül a kocsik volt a sorrend. Odafelé a reggeli Sápon volt, az ebéd Isaszegen, itt mosakodtak is. Viszszafelé jövet szintén Isaszegen ebédeltek, a vacsorát pedig már otthon fogyasztották el. Mindkét faluban harangoztak a búcsúsok elé. Besnyőn is megmosakodtak a forrásnál, a patakban, s a lányok itt öltöztek át ünneplő ruhába. A férfiak csak viselős ruhában mentek, míg a lányok el797