Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

ŰRNAPJA Csak a katolikusság ünnepli, ezért a református és az evangélikus falvakban ismeretlen. Az Oltáriszentség ünnepe. Nagy ünnep, szigorú dologtiltó nap. Tápióságon mondják, hogy az öregek nem bánták, ha le volt is kaszálva a széna, űrnapján nem dolgoztak. Délelőtt és délután is templomba mentek. A mindennapi kenyér, a gabona és az Oltáriszentség kapcsolatára a nép tudatában nagyon szépen rávilágít az a néhány képzet, amit Űriban jegyeztünk le. Azt mondják, hogy a búzaszem Oltáriszentség formájú vagy pedig hogy rajta az Űr Jézus arcvonása látszik. Ugyancsak a kenyér és az Oltáriszentség szoros összefüggését jelzi az a széles körben ismert gyakorlat, hogy a földre leesett kenyérdarabot föl kell emelni, meg kell csókolni és meg kell enni. A katolikus településeken azonban úrnapja a szentségi körmenetről nevezetes, s a körmenet útjában felállított négy sátorról, amelyeknél a pap az Oltáriszentséggel áldást oszt. A nap hagyományos szokáselemei is ezekhez kapcsolódnak. A körmenet és a szertartás az előírásoknak megfelelően mindenütt azonos természetesen, ám a sátorkészítésben, a körmenet egyes mozzanataiban, valamint a sátorhoz használt gallyak és virágok másodlagos felhasználásában már paraliturgikus vonások figyelhetők meg. Az úrnapi körmenetek a második világháború utáni évekig általában az egész falut átfogták. Az 1950-es évektől kezdve azonban hatósági nyomásra mindinkább a templomok közvetlen környékére korlátozódtak. Az alábbi adatok ennek megfelelően a korábbi gyakorlatot tükrözik, amelynek azonban sok eleme tovább él napjainkban is. Űriban a sátrakat évről évre ugyanazon a helyen, ugyanannál a háznál ál5. kép. Űrnapi sátor Tápióságon, 1978. (Fotó: Nagy Varga V.) 790