Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

lították föl. A sátorállítást öröklik is a leszármazottak. Csupán akkor adják át más családnak, ha nincs, aki a sátorkészítést valamilyen okból kifolyólag elvégezze. A sátorállító családnak természetesen a rokonság és a szomszédság segít. A sátorban felállított kis oltárra helyezett kép vagy kereszt legtöbbször a család tulajdona. A sátorfát legtöbbször azzal a ponyvával takarják be, amit a cséplésnél, gépeíésnél is használnak. Erre belül fehér lepedőket tűznek, s ezt díszítik virágokkal. Kívülről kőrisfa- és tölgygallyak takarják a ponyvát. A körmenet útján végig az út szélét is zöld gallyakkal rakják ki Űriban, míg az utolsó, azaz a negyedik sátrat csak zöld gallyakból készítik. Virágdíszítésre hagyományosan a rózsát, liliomot használják. A harmadik sátor díszítői szokás szerint a sátor belsejét zsebkendőkkel díszítik, amelynek mindegyikére egy-egy szál rózsát tűznek. A sátordíszítésben az egyéni szépérzéknek nagy szerepe van. 6. kép. Űrnapi körmenet Tápióságon, 1978. (Fotó: Nagy Varga V.) A körmenetben úrnapján és máskor is elöl a keresztvivő halad. Űrnapján őt követik a szirmot hordozó lányok és fiúk, akik akkor voltak elsőáldozók. Áldozási ruhájukban mennek, kezükben kiskosár, benne rózsaszirom. Köztük megy két nagylány, akik nagy ruháskosarat visznek, ebből tudják pótolni az elszórt rózsaszirmot. A kereszt mellett két gyertyás ministráns halad, mögöttük pedig két felnőtt piros lobogóval. Őket követi a férfiak sora. Mögöttük négy fiú viszi a hordozható Jézus Szíve-szobrot, amelynek szalagjait másik négy kisfiú tartja. Mellettük két kis piros lobogóval fiúk mennek. Utánuk négy nagylány viszi a hordozható Mária-szobrot négy szalagfogó kislánnyal, akik mellett két kis fehér lobogót tartó lányok lépkednek. Mögöttük emberek viszik a két nagy fehér lobogót. Őket követik a ministránsok, majd a pap az Oltáriszentséggel. 791