Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

még viszonylag friss élmény és nagy hatású esemény volt. A Tápió mente templomaiban is megjelentek a lourdesi oltárok, s mind a templomban, mind pedig a templomon kívüli ájtatos gyakorlatban a megfelelő ájtatosságok. Ezeket mind imafüzetekből végezték és végzik, ezért területünkön egységesnek mondhatók mind a szöveg, mind pedig az énekek szempontjából. Magát az ájtatosságot vagy betű szerint kiejtve lourdesi ájtatosságnak vagy olvasónak nevezik, olykor lehet hallani lurdi megnevezését is. Mai napig élénken él Üri és Tápióság falvakban, Menden viszont az elmúlt évtizedekben megszűnt végzése. Tápióságon az ájtatosságot végző 15—25 asszony falurészenként egy-egy olvasós házban jön össze. Inkább idősebb asszonyok vesznek rajta részt, hiszen az ájtatosságot ebéd után tartják, amikor a fiatalabbak még munkában vannak. Február 11-én kezdik meg, azon a napon, amelyen a Szűz Mária Lourdesban megjelent. Tizennyolc alkalommal jönnek össze, ahány alkalommal Lourdesban jelenés volt. Az ájtatosságot az Úrangyala énekével kezdik, majd az ún. búcsújárást mondják el, majd elénekelik a Szállj le közénk Szűz Mária, szép lurdesnek határába kezdetű éneket. Elmondják a lourdesi olvasót, amelynek a jelenések számának megfelelően 18 titka van. Az ájtatossághoz használt könyvből egy-egy nap során szabadon válogatnak imákat, énekeket. Tápióságon szeretik a Némáknak, vakoknak kedves édesanyja, valamint a Gyertek hívek, keresztények ájtatos búcsút járni kezdetű éneket. Űriban a templomban végzik a lourdesi ájtatosságot. Menden pedig az utolsó években nem 18, csak kilenc ájtatosságot, összejövetelt tartottak, nem ragaszkodtak a 18 jelenéshez. FARSANG A változó ünnepek miatt ennek pontos ideje is változik, általában február végén szokott lenni. A Tápió menti községek életének nagyon fontos ünnepe, amely hagyományos elemeit tekintve sok vonatkozásban különbözik a szomszédos tájegységek farsangi szokásaitól. Farsang zárja le a karácsonytól nagyböjtig tartó periódust, s utána veszi kezdetét a nagyböjt. Ez meg is határozza a farsangi szokások jellegét, a zajos, vidám mulatságok egész sorát. E napokon a katolikus településeken szentségimádás szokott lenni, amelyen beosztás szerint is és általában is asszonyok vesznek részt, vettek részt. Nagyjából ez az úrvacsorázás időszaka is a reformátusoknál, ahogy Pándon mondták: böjti úrvacsorát vesznek. Ennek időpontja változó lehetett a böjt első szakaszában. Érdemes külön megfigyelnünk e napok népnyelvi megnevezéseit. A vizsgált községekben a farsang szót ugyan egy nagyobb periódus neveként tudják, mégis a szó hallatán elsősorban a farsangot lezáró utolsó három napra gondolnak. Az utolsó három napnak külön nevét nem használják. A húshagyókedd elnevezést is néhány faluban jegyezhettem le, Tápióságon nem ismerik. Tápiószentmártonban a közkeletű megnevezésnek megfelelően farsang utolsó napját nevezik így. Itt ismertetem a farsangi napoktól függő más ünnepek neveit is. A húshagyókeddet követő első nagyböjti nap neve legtöbb helyen (pl. Űri, Tápiósüly, Tápióság, Tápiószentmárton) hamvazószerda. Kókán viszont ismerik a böjtfogadó szerda nevét is. A farsang utolsó három napját megelőző csütörtöknek 774